Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)
A hamis próféták ellen 23:9—25:14
zött (27:9, 29:8. Vö. Deut 13:2kk, Zak 10:2) és hazugságnak mondja a kettő azonosítását, Jeremiás sem tagadja elvileg, hogy az álom eszköz lehet az isteni kinyilatkoztatáshoz (28), csak az ellen tiltakozik, hogy az álmok és az éber állapotban nyert isteni ige között elmosódjanak a határvonalak. Ezért mondja — nem gúnyosan, hanem őszinte meggyőződéssel—, hogy ha álmot kapott a próféta, akkor beszéljen a kapott álomról és ne keltse azt a látszatot hallgatóságában, mintha éber öntudattal jutott volna hozzá az Isten igéjéhez. Úgy tűnik, hogy Jeremiás, a klasszikus próféta, a nábik rajöngó^éxtatikus módszereit ha nem is támadja, de szeretné, ha a hallgatóság tudna azokról és ne keltsék a „nábik" azt a látszatot, hogy a hallgatóságnak „klásszikus" prófétával van dolga, amikor őket hallgatja. Az álomnak soha sincsen az az értéké, mint a kinyilatkoztatott közvetlen igének, de nem ebben van a légfőbb hiba. Azoknak a prófétáknak az álmai nem Istentől valók, hanem kitalált, kiagyalt (gondoljunk a „szív" ótestámentomi értelmére, amely tehát elsősorban az értelem, a gondolkodás székhelye!) dolgok, tehát a „szív csalárdságai", hazugságai csupán! (26.) És itt megint visszatér Jéremiás a már kifejtett gondolataihoz, hogy ha abban a történelmi helyzetben és az üdvtörténetnek abban a pillanatában valaki azt prédikálja, hogy „békesség" és biztonság köszönt Isten választott népére, az csak a maga szivének a hazugságait prófétálhatja és közben elhomályosítja Isten „nevének" a realitását (27). Ismerve az ókor emberének felfogását a névnek az értelméről (JAHVE) f ez a kijelentése azt akarja mondani, hogy ha ezek a próféták csak magukról, csak álmaikról beszélnek é§ nem ejtik ki Isten nevét, akkor Isten nincs is „jelen" jövendöléseikkor. Annyira magukat és saját gondolataikat helyezik jövendöléseik középpontjába, hogy a szent Isten közben teljesen feledésbe megy. Ez megint rávilágít arra, hogy mi a különbség az igazi prófétai igehirdetés és a hamis próféták „álom-jövendölései" között. Az igazi próféta az eleven, a mindig jelenlevő és mindig érkező, az igazi és mindig döntés elé állító Isten kijelentett igéjét hozza. A hamis próféták „hazugságaiban" pedig olyan Isten beszél az emberekhez az „álmokból", aki az emberi kí248.
