Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)
A hamis próféták ellen 23:9—25:14
és meg nem valósította szíve szándékait. Az utolsó napokban értitek meg ennek az értelmét. 5 21 Nem küldtem a prófétákat, ők mégis futkároznak. Nem beszéltem hozzájuk, ők mégis prófétálnak. 22 Ha meghitt közösségben álltak volna velem, az én igéimet hirdették volna népemnek, és megtérítették volna őket rossz útjukról és gaztetteikből. 23 Csak a közelben vagyok én Isten — így szól az ŰR. Nem vagyok Isten a messzeségben is? G 24 Vajon elrejtőzhetik-e valaki a rejtekhelyen, hogy ne lássam őt? — így szól az ÜR. Hát az eget és a földet nem én töltöm-é be? — így szól az ŰR. 25 Hallottam, hogy mit mondtak a próféták, akik hazugságot prófétálnak a nevemben, amikor ezt mondják: Álmot láttam, álmot láttam! 7 26 Meddig tart még ez? — Van-e valami a hazugságot prófétáló próféták szívében, akik a maguk szíve csalárdságát prófétálják? 27 Ügy gondolják, hogy el tudják feledtetni népemmel az én nevemet, álmaikkal, amiket egymás között elbeszélnek, ahogyan atyáik is elfelejtették nevemet a Baálért? 28 Az a próféta, akinek álma van, beszéljen álmáról, akinél pedig igém van, hirdesse valóban az igémet! Mi köze a szalmának a tiszta búzához? — így szól az ÜR. 29 Nem olyan-e az én igém, mint a tűz? — így szól az ÜR — mint a sziklazúzó pöröly? 30 Ezért rátámadok az olyan prófétákra, akik lopkodják igéimet, egyik a másiktól — így szól az ÜR. 31 Rá tárnáié* 243.