Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Királyok és próféták 21—24. f

szava. Lesz egy „maradék", egy „mag" (vö. És 4:3, 6:13), amellyel a fogság után új kezdetet kezd Isten (vö. Róm 11:1). Ez az új vezetőség a béke korszakát teremti meg: a félelem és reszketés nélküli életet, az elszóródás és elkallódás nélküli életet, amikor azután már nem is lesz szükség arra, hogy „számba vegyék" az új pásztorok a nyájat (4). A megszokott költői kiszínezések nélkül a békesség királyságának a próféciája ez (vö. És 11:6kk, Ám 9:13kk), amely mögött a hit már Istenre bízza annak nemcsak a megvalósítását, de azt is, hogy az hogyan következik be. Az 5. verstől a messiási ígéret következik versformában. Ebben az ígéretben a királyság kérdése is pozitív megoldást kap. Isten népe újjáteremtésének megfelel a dávidi királyság új megalapozása Isten által. Nemcsak hűséges pásztorokat,, hanem igaz Királyt is kap Isten nyája. Mert az ítélet végrehajtása a jelenleg uralkodó királyságon nem hatálytalanítja azt az ígéretet, amelyet Dávidnak adott Isten (vö. 2Sám 7:12). Az igazi királyságot Isten alapítja meg újból, mert a mostani Cedékiás személyében már nem Isten, hanem a babilóniai király kegyelméből király Júdában és még a civilnevét is megváltoztatta (Mattanjá volt, vö. 2Kir 24:17), hogy ez még világosabb legyen. Ez egyúttal fényt vet arra a tényre is, hogy miért nem tekinti Jeremiás Jójákín törvényes utódjának Cedékiást 22:29k-ban. Azt már nem mondja meg Jeremiás, hogy hogyan kezdődik el Isten akaratából az új üdvkor. Meghagyja isteni titoknak. Inkább magának a békesség korának a jellegzetes vonásait és tartalmát részletezi. A most uralkodó királlyal ellentétben „Dávid sarja" (vö. És ll:lkk) valódi király lesz, aki bölcsen uralkodik, „törvényt és igazságot" (vö. 22:3.15) tesz országában. Uralkodása alatt Júda megszabadul és Izráel biztonságban fog lakni. A jólét és béke korszakát hozza el. Kormányprogramja pedig abban a névben jegecesedik ki, amit mint Király majd viselni fog: „Az ŰR a mi igazságunk!" A messiási Király neve megfelel az Izráelben szokásos névképzésnek. A „cedáqá" szó (igazság), pontosabban „cidqénú" (a mi igazságunk) nem értelmező, hanem állítmány kiegészítő (Rudolph, Jeremia 125kk). Ez a körülmény lehetetleníti azt a magyarázatot, amely ebben a névben látta a Messiás isteni 236.