Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

képzelhetetlennek tartanának nála: Megátkozza születése napját! Amit 15:10-ben röviden elmondott, azt mondja el most itt szenvedélyes szavakkal. Születése napja a vétkes egész nyomorúságos életéért. Az a nap a szerencsétlenség napja volt és örökre az is marad. Az apának örömhírt vivő embert is megátkozza. Hasonlítson az a nap azokra a borzalmas napokra, amikor elpusztította Isten Sodomát és Gomorát (vö. Gen 19:24.25 és 11:6, 21:10, 140:11, Ám 4:11, Hós 11:8) és még a helyüket is fölforgatta. Jajgatás és harcizaj legyen azon a napon! Nem könnyű Jeremiás szavait helyesen értenünk! Ha azonban elgondoljuk a próféta helyzetét, ha lágy és viharos kedélyét ismerjük és megértjük, ha tudjuk értékelni lelkialkatát, akkor az ilyen elemi fájdalomkitörése is érthető lesz. A keleti ember egyébként is könnyebben átkoz (vö. Mt 26:74). Ezt is komolyan számításba kell vennünk ennek a szakasznak a megértésénél. De elsősorban az egész akkori világnézet földhözkötöttségét, a feltámadáshitnek a hiányát az akkori ember hitvilágában kell szem előtt tartanunk, ha helyesen akarjuk érteni a prófétát és minden ilyen helyet az Ótestámentomban. Ha életünk nem zárul le ebben az életben, hanem van folytatása, akkor a külsőleg elhibázott és szerencsétlenül alakult élet is lehet célirányos és értelmes keresztyén hitünk alapján. Erről azonban Jeremiás még nem tudhatott. És azt sem tudta, hogy mennyi áldást jelentenek az ő lelki harcai igazi emberségének a kiformálódásában. Jeremiás nem hiába élt! Születése napja nem a szerencsétlenség napja, hanem az a nap, amikor Isten népének és azóta ezreknek „jót" adott Jeremiásban az Isten. Mennyi zsoltár ír ót ihletett meg Jeremiás éppen ezekkel a nagyon őszinte szavakkal! 215.