Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

I. Jeremiás élete és kora

I JEREMIÁS ÉLETE ÉS KORA Luther Márton 1532-ben Jeremiás könyvéhez írt előszavá­ban mondja: „Jeremiás rendkívül szomorú próféta volt, si­ralmas és nehéz időkben élt s amellett igen nehéz volt az igehirdető szolgálata, mert több mint negyven esztendeig kel­lett vívódnia rosszindulatú és csökönyös emberekkel. Nem sok haszna volt belőle, hiszen azt kellett látnia, hogy azok egyre gonoszabbak lettek: többször meg akarták ölni és sok csapást mértek reá. MegTcellett érnie és a saját szemével lát­nia az ország elpusztítását és a nép fogságba vitelét ..." Jeremiás éppen ezen a réven lett az ÖT egyik legrokon­szenvesebb prófétájává. Sőt még több: az igehirdetők példa­képévé, akinek élete és egész munkája legmeggyőzőbben mu­tatja, hogy a prófétai igehirdetés mennyire és mindig idő­szerű a gyülekezetben. Mert a prófétai ige — ahogyan általá­ban minden isteni ige — ígéret és parancsolat, támadás és vigasztalás egyszerre az ember egész életét átfogóan. Ilyen, a világ eseményeit, népének, embertársainak, a gyülekezet­nek egész létét Isten igéjének a mértéke alá állító próféta volt Jeremiás. Népének legválságosabb perceiben hívta el Is­ten, hogy a bűnösöket, a pártütőket kérlelhetetlenül leleplező és megtérésre hívó, a nyomorúságban vigasztaló és az elke­rülhetetlen isteni ítéletben is Istennek a szeretetét és hűségét hirdető próféta legyen a választottak gyülekezetében. Csak akkor tudjuk megérteni Jeremiás igehirdetését, ha beleállítjuk életét korának az eseményeibe. Jer születése előtt mintegy két emberöltővel (722. K. e.) foglalták el az asszírok Samáriát, Északizráel fővárosát. A kicsiny Júda még 100 évig maradt fenn Asszíria vazallusaként. Szargón asszír 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom