Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

galmat, a hosszútűrést, hanem a harag napjának kell majd kioktatnia a magabiztos gúnyolódókat. Jeremiás beleéli magát az ítélet borzalmaiba, a rémület végzetes napjába (16). De ez őt is érheti, mert ő is bűnös ember. Ezért kéri Isten oltalmát, védelmét, ajkán a bosszúvágy buggyan ki, keze azonban az Isten után nyúl: „Gyógyíts meg URam, akkor meggyógyulok . . ." Mintha csak a 73. zsoltár első versét hallanánk! Magát a szemrehányást, hogy nem jött el még az Űr igéje (15), nem részletezi. Sokkal biztosabb a dolgában. Csak az fáj neki, hogy teljesen félreismerik. Mintha abban lelné örömét, hogy minél sötétebbnek rajzolja meg a holnapot és mintha annyira áhítoznék arra, hogy a jövendölései beteljesedjenek. Nem! ítéletet hirdető próféta, ez igaz. De azért, mert ennek kell lennie. Éppen elég keserű dolog neki is ez a pohár! Magát Istent hívja tanúként ennek az igazolására (16). Pedig az igazság az, hogy a próféta nem vonakodott az Isten pásztora lenni, de csak úgy, hogy az Isten után megyen (vö. a 16. versben az 'acharüká szót!), őt követi és az ő ítéletét hirdeti, nem pedig saját vágyait és elgondolásait! Ezt a 16. verset szinte minden kommentár konjektúrázza, mert értelmetlennek tartja a BH szövegét. Az eredeti szöveg szószerinti fordítása: „Nem tolakodtam, hogy pásztor legyek mögötted (utánad)". A szír fordítás itt brá°áh-1 vesz és ezt követik a kommentárok is, amikor így fordítják: „gonosz szándékkal nem tolakodtam hozzád". Vagyis Jeremiás nem használta föl prófétai szolgálatát arra, hogy a népnek vagy ellenfeleinek rosszindulatúan ártson. Véleményem szerint a maszoretikus szöveg (BH) megváltoztatására semmi szükség sincsen, hiszen Jeremiás a 15. vers vádját akarja visszaverni Isten segítségével. Isten maga a tanúja, hogy nem magától lett Isten pásztorává, hanem Isten tette azzá. Igehirdetésének a tartalmát sem ő maga találta ki, még csak nem is ezt kívánta Istentől, hanem maga Isten szabta meg. Te Isten nagyon jól tudod, hogy miket kértem én Tőled, hogy az általam hirdetettnek éppen az ellenkezőjéért könyörögtem Hozzád nem egyszer, hiszen — éppen ezért utasítottál el engem — mondja ebben a versben. 190.