Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

Ennél a jelenetnél hangzik el a kettős értelmű kijelentés: „Minden korsót megtöltenek borral". Ezzel a szólásmondással hívták föl egymást a szesztársak az ivásra, sőt egymást „boroskorsónak" titulálva, amit meg kell „tölteni". Jeremiás fölhasználja ezt a szólásmondást próféciájának a bevezetéseként, bár tudja, hogy mennyire banálisan hangzik ez ebben a helyzetben az ŰR prófétájának a szájából. De megteszi, mert neki most a részeg ember szavajárása jó eszköz arra, hogy Isten igéjét szinte beleöltöztesse abba. Gúnyos megjegyzés és fölháborodás követi a próféta szavát: Hogy ezt tudják, nincs szükségük a próféta kijelentésére! Hogy a korsót borral kell megtölteni, azt maguk a borivók sokkal jobban tudják, mint bármilyen nagy prófétája az ŰRnak! Jeremiásnak azonban nem az a feladata, hogy a borivókat iszákos jókedvükben erősítse. A banálisan hangzó szólásmondás Isten ítéletének a komolyságát rejti (13—14). Az Űr maga tölti meg a népet részegséggel úgy, hogy nem tudják mit cselekszenek és részegségükben összetörnek. Ennek a próféciának a hátterében a hagyományos képzet húzódik meg a harag poharáról (25: 15, Zs 60: 5, 75:9, Hab 2:16, Náh 3:11, Ez 23:31, És 51:17, Abd 16), amelynek a vallástörténeti hátterét még nem sikerült tisztázni. A kép grandiózus: Isten egymáshoz veri a tele korsókhoz hasonlító borivókat. Az idő komoly volt és az emberek mégis ivászatot rendeztek. A népen belül szakadások támadnak, elsősorban a vezető rétegben — bizonyára politikai és valláspolitikai okok miatt —, de behatolnak az elletétek a családi életbe is. Ennek a belső megítéltetésnek azután kihatásai is lesznek. Isten úgy intézi az eseményeket, hogy kölcsönösen elpusztítják egymást. A prófétai jövendölés beigazolódott 587 6-ban Jeruzsálem elestekor. A babilóniai királlyal szemben az értelmetlen ellenállás, a viszálykodás a pártokon belül, a vezetők intrikái egymás ellen, pusztulást hoztak nemzetre és egyesre egyaránt, amely öngyilkossághoz volt hasonló. A 14. vers szavai különösen is élesek: Ahogyan a berúgott emberben nincsen emberséges érzés, ugyanúgy öl ki magából az Űr minden együttérzést gyülekezete iránt és átadja a né-