Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

Világosságra vártok és Ő a halál árnyékává változtatja és sötét felhőbe fordítja. 17 Ha nem hallgatjátok ezt, titkon sírni fog a lelkem, e kevélység miatt könnyezve könnyez; szemem pedig könnyeket hullat, mert fogságba kerül az Űr nyája.

1 18 Mondd meg a királynak s a király anyjának:

2 Alázkodjatok meg, üljetek veszteg, mert leesett fejetekről dicsőséges koronátok! 19 Bezárták a Délvidék városait,·

1 nincs, aki kinyissa. Fogságba vitték Júdát mindenestül, fogságba egészen!

4 20 Emeljétek föl szemeteket és nézzetek azokra, akik Északról jönnek! Hol a neked adott nyáj,

5 a juhnyáj, a te ékességed? 21 Mit szólsz majd, ha föléd rendeli, akiket te tanítottál, és fejedre nőnek pajtásaid?

0 Ugye, akkor fájdalmak lepnek meg, mint a szülőasszonyt?

7 22 Ha pedig azt mondod szívedben: Miért lepnek meg engem ezek? — Sok bűnöd miatt rántották le lepledet, erőltették szét sarkaidat.

8 23 Megváltoztathatja-e bőrét a néger, vagy foltjait a párduc? Akkor tudtok majd ti is jót tenni, úgy megtanultátok a rosszat! 24 Ügy szétszórom őket, ahogy a polyva tovaszáll a pusztai szélben.

9 148.