Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

zött, fáj neki, hiszen most már a mezei vadak is belőle lakmároznak (vö. És 56:9). A képből kilépve, a lOkk versek leírják az ellenséges invázió következményeit. Sok „pásztor", vagyis ellenséges uralkodó és hadvezér irtotta szőlőit és tette sivataggá a virágzó országot, amelyre most maga az ŰR is szánalommal tekint le. A 12—13. versekben maga a próféta szólal meg és magyarázza az eseményeket. A „pusztítók" mind csak Isten eszközei, haragjának a végrehajtói. Hiszen Isten maga van az események mögött, ő forgatja kardját az országban mindenütt (12). Ő hozta be az ellenséget a Puszta felől, ő akadályozta meg a termés betakarítását, ő változtatta búza helyett tövist termő földdé az országot (13). És ha helyesen értjük Jeremiást, akkor a termésen nemcsak a föld termése értendő, hanem a választott nép vezetőinek a „politikai magvetése" is, amire szintén kimondja Isten az elmarasztaló ítéletet: csőd. A SZOMSZÉD NÉPEKHEZ INTÉZETT FENYEGETÉS ÉS ÍGÉRET 12:14-17 14 Azt mondta az ÜR minden rossz szomszédomról:

1 Akik hozzányúlnak az örökséghez, amelyet örökségül adtam népemnek, Izráelnek, bizony kigyomlálom őket

2 a földjükből és Júda házát is kigyomlálom közülük! 15 De ha majd kigyomláltam őket, újból könyörülök rajtuk: Visszatérítek mindenkit a maga örökségébe,

3 mindenkit a maga földjére. 16 És ha majd jól megtanulták, mi az én népem útja,

4 és ha majd így esküsznek a nevemre:

3 Él az Ür! — ahogyan egykor megtanították népemet a baálra esküdni —, akkor fölépülnek majd népem között. 17 De ha nem hallgatnak reám, akkor mindenestül kigyomlálom azt a népet és elpusztítom — így szól az ÜR. 1 Vö. Zs 44 : 14, 79 : 4.12. — 2 Vö. 1 : 10, 32 : 37, Deut 30 : 3. — 3 Am 9 : 14. — 4 „Népem útja" - maga az izráeU vallás, mint 10 : 2ben. — 5 A névre esküvés a vallás átvételére utal, amely nyilvános eskü-aktus volt. vö. 4:2. 5 : 7, Deut 6 : 13, Zof 1:5. — 10 Jeremiás 145