Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

Keleten elterjedt, ősrégi és kedvelt kultusz volt. A kanaáni Astarte, a görög Aphrodité és a rómaiak Venusa képviselik ezt a vallásos típust, amely a katolikus Mária-tiszteletben {stella maris) ma is él. Jeremiás az asszír-babilóniai Istárt nevezi itt az ég királynőjének, akinek szimbóluma a holdsarló és a Vénusz-csillag volt. Később, közvetlenül a keresztyénség fellépése előtt Izisz istennő tiszteletében élte virágkorát és ennek motívumai kerültek bele a Mária-kultuszba. Az áldozati sütemény (vö. 44:18k) az istennőt ábrázolta. Apró, primitív figurák voltak ezek, esetleg sarlót vagy csillagot ábrázolhattak (vö. Gressmann, AOB, 290—96). Az italáldozattal együtt apró-cseprő női kívánságaikat is előadták az istennőnek, ahogyan a katolikusok teszik ma is a szentekkel és Máriával. Az első parancsolatnak ezt a durva áthágását személyes sértésnek (18) fogja föl a „szövetség" Istene, hiszen Júda nemzeti szerencsétlenségét is annak tulajdonították, hogy az „istennő" kultikus tiszteletét abbahagyták (vö. 44:18). „De vajon engem bosszantanak-e?" — teszi föl nekik maga Isten a kérdést. Nem, hanem inkább „szégyenkezve" kell az embernek fölismernie, hogy az ellenkezőjét érte el, mert Isten haragját hívta ki maga ellen és az egész országra katasztrófát zúdított, ami ellen nincs orvosság. Imádkozni sem szabad annak elhárításáért (16. Vö. 15:1, ÍJán 5:16). AZ ÁLDOZATI KULTUSZ ELLEN 7:21-28 21 Azt mondta a Seregek URa, Izráel Istene: Égőáldozataitokat rakjátok véresáldozataitokhoz és egyétek meg a húst! 22 Mert nem beszéltem atyáitokkal és nem parancsoltam nekik az égő- és véresáldozat dolgában, amikor kihoztam őket Egyiptom országából. 23 Hanem ezt parancsoltam nekik: Hallgassatok az én szavamra és Istenetekké leszek, ti pedig a népemmé lesztek. De mindig azon az úton járjatok, amelyet megparancsolok nektek, hogy jó dolgotok legyen! 24 De nem hallgattak meg és a fülüket sem hajtották hozzám, ha103.