Pálfy Miklós: A Zsoltárok könyve (Budapest, 1964)

Bevezetés - 1. §. A könyv neve - 2. §. Felosztása

BEVEZETÉS 1. §. A könyv neve összefoglaló címe eredetileg nem volt a héber kánonban a zsoltárok könyvének. A zsidó gyülekezet tehillímnek (= himnuszok) nevezte el. A „zsoltárok" elnevezéssel pedig az Űjtestámentomban találkozunk (Lk 20:42, 24:44, Csel 1:20, 13:33). Gyökerei az Ótestámentom görög fordításában (Septuaginta=G) vannak, amely az alexandriai zsidó diaspórában keletkezett Kr. e. a 3. században. A Codex Vaticanus-ban pszalmoi, a Codex Alexandrinus-ban pedig pszaltérion a zsoltárgyűjtemény görög neve. A pszalmosz név valószínűleg a béber mizmór (ének) fordítása volt, amely 57 zsoltár megkülönböztető felirata. 2. §. Felosztása. Nem minden zsoltár került bele a gyűjteménybe. Az ÖTban magában (vö. pl. Ex 15:1—18, lSám 2:1—10, És 38:10—20, Jón 2:3—10), de azon kívül is sok zsoltárt ismerünk még (pl. az ún. „salamoni zsoltárok" Pompejus korából és a qumráni zsoltárokat), amelyek a zsoltárok kanonikus gyűjteményébe nem vétettek föl. A héber kánon 5 könyvre osztotta föl az egész gyűjteményt a Tóra analógiájára. I. könyv: 1—41; II. könyv: 42—72; III. könyv: 73—89; IV. könyv: 90—108; V. könyv: 107—150. Mindegyik könyv végén liturgikus doxológia található, az V. könyv végén maga a 150. zsoltár tölti be ezt a szerepet. 5