Pálfy Miklós: A Zsoltárok könyve (Budapest, 1964)

Válogatott zsoltárok magyarázata - 2. zsoltár

hogy a leigázott néptörzsek, népek, fejedelmek lázadását elfojtsa és uralmi igényét proklamálja fölöttük. A zsoltár hasonló eseményt tükröz, amely arról tanúskodik, hogy egyiptomi (30 évenként tartottak ilyent) és mezopotámiai mintára Jeruzsálemben is tartottak talán évenként trónralépési ünnepet (H. Schmidt, Ps.), vagy éppen „királyi Sion-ünnepet" (HKraus, Die Königsherrschaft Gottes im AT, 4. §.). Közelebbit azonban nem tudunk ezeknek az időpontjáról hitelesen mondani. A szerzőt az udvari költő-próféták között kell keresnünk, hiszen a zsoltár stílusa és tartalma erre utal (Weiser, Kraus, Gunkel). Tartalmilag: a) 1—3: A földi királyok lázadása Isten ellen; b) 4—6: A mennyei Király hatalma; c) 7—9: Sión királyának az adoptálása; d) 10—12: Az intelem. Az ige A földi királyok lázadása (1—3). — Csodálkozik és felháborodik a zsoltáríró (lammá) azon, hogy a népek és a királyok föllázadnak Izráel és Istenének az uralma ellen. Hiszen ez az Isten mindenható (3. v.) és kiválasztott királyának kezébe adta a népeket (8. v.). Lázadásuk és összeesküvésük (2b) tehát nem is annyira Izráel, mint inkább Isten és „Fölkentje" ellen irányul. Nem aggódás van tehát a kérdésben, hanem megütközés és az a szilárd hit, hogy „hiába" zúgnak, zendülnek Isten ellen. Uralma és Fölkentjének a hatalma megrendíthetetlen. Az exegéták nagy többsége arról beszél az izráeli király világhatalmával kapcsolatban (vö. Zs 18:44—48, 72:8—-11, 89:26), hogy nem tudunk Izráel történetének olyan korszakáról, amikor valóban világhatalmi tényező lett volna Izráel királya. Hiszen kisebb szomszédos népeken ideig-óráig uralkodott ugyan, de aligha nevezi a zsoltár ezeket a „föld királyainak" és a „föld bíráinak" (10. ν.). A vallástörténészek a régi Kelet uralkodóinak az „udvari stílusát" sejtik a mondatokban. Ezzel szemben Rad (Theol. AT, I (1957) és Alt (Das Grossreich Davids: Kleine Schriften II 66kk) nyomán helyesen mu27