Pálfy Miklós: A Zsoltárok könyve (Budapest, 1964)

Válogatott zsoltárok magyarázata - 1. zsoltár

tóra szóban. Akkor pedig nem szabad leszűkítenünk a „törvény" fogalmára csupán. Isten eleven megszólítását találja meg az igaz ember a tórában (Zs 119) és világosságot teremt (Zs 119:4. 105. 130.). Aki így találkozik Isten akaratával, az „örömét leli" benne. Hiszen akkor ez a törvény nem terhes iga már, hanem az öröm forrása (Deut 30:llkk). Az ókor emberének nem volt világos és egyértelmű útmutatója az élet kérdéseiben. Ezért kellett minden esetben újra meg újra megkérdeznie valamelyik istent. Az Ötestámentom emberének azonban megbízható iránytűt adott a kezébe az Űr s ezért szereti és róla elmélkedik éjjel-nappal (Zs 119: 97. 165.) az igaz ember. Szorosan belső kapcsolatra mutat a jähgäh szó, amely azt jelenti, hogy az igaz fönnhangon olvassa, maga elé mondja és így emlékeli Isten igéjét az Írásban (vö. Zs 119:97., Deut 6:7, 11:19, 17:19, Jós 1:8. Azt is jelenti, hogy az oroszlán „morog" zsákmánya fölött És 31:4, vagy a galamb turbékol: És 38:14). Nem a tóra külső, betű szerinti elsajátításáról van tehát itt szó, ahogyan ezt az orthodox zsidó ma is teszi, hanem a coram deo tényéről: Isten akaratából, kijelentéséből, tanításából, útmutatásából élni éjjel-nappal (vö. Zs 119:97., 98.). Istennek tetsző tartalmat és értéket ez a magatartás és élet terem. Ezt a gondolatot szemléieteti a zsoltár az alábbi két képben, amelyekben megint szemben állnak egymással az igaz ember és a bűnösök. Az igaz ember életét a bölcsességirodalomban használt képben (vö. Jób 8:16, Jer 17:8) vízben gazdag helyre ültetett fához hasonlítja (3. v.), amely idejében terem és nem szárad le a levele idő előtt a nyári hőségben vízhiány miatt. Luther mondja erről: „Olyan lesz, mint a patakok mellé ültetett fa. Költői és prófétai kijelentés ez... Olyan lesz, mint a szép pálmafa. Az jellemzi, hogy ott van, ahol víz is van. Üdén zöldéi télen-nyáron ... Ilyen az igaz ember: van üde patakja, amely zöldelővé és üdévé teszi gyökereit és leveleit" (Mülhaupt I, 20—21). Az Ótestámnetom gyakran használja ezt a képet (vö. Jer 11:19, Ez 17:5kk, Zs 92:13—15.). Nem fű, nem virág, amely gyorsan elhervad (És 40:7), ahogyan egyébként a természetes ember életét szokták jellemezni (Zs 103:15k). Az élet igazi értelme, hogy a Teremtő meghatározta időben 21