Pálfy Miklós: A Zsoltárok könyve (Budapest, 1964)
Válogatott zsoltárok magyarázata - 130. zsoltár
tudnak. Ők nem tudnak várni, ők nem várnak Istenre, hanem Istennek kell várnia rájuk és mindig készenlétben lennie. Nem szabad másként segítenie, csak ahogyan ezek előírják neki. Akik azonban az Űrra várnak, azok kegyelméért könyörögnek és rábízzák Isten jótetszésére, mikor, hogyan, hol és kivel akar segíteni rajtuk. Ebben a segítségben nem kételkednek. Közelebbről azonban nem írják le. Hagyják Istent cselekedni, még ha mértéken felül sokáig kell is várniok reá." (Luther: \ΥΑ^18, 518—19). Az igazi bűnbánat és az új élet mély összefüggéseiről van itt szó. Az igazi bűnbánat és a bűnbocsánatot követő magatartás nem átmeneti hangulat, hanem a hivő ember életformája. S ennek az életformának legjellegzetesebb vonása és tartalma az állandó belső feszültség, ahogyan ezt a héber szöveg „várni" szava különösen is hangsúlyozza: feszültség a reménység és a már megtapasztalt között. A 6. vers hasonlata csodálatosan szemlélteti ezt a magatartást: Tudom, hogy a reggel minden bizonnyal eljön, megvirrad, világosság lesz körülöttem és mégis szeretném előbbre hozni a reggelt. A kegyes ember az imádkozó várakozás életformájában él: vár Istenre, a bűnbocsánat újabb és újabb igéjére, bár biztosabb benne, mint az éjjeli őrök a nappal elközelítésében. (Vö. És 21:llk.) A 7—8. versek feltehetően a pap szájából elhangzó intő és áldó szó a gyülekezet részére, amely summázza az eddigieket. A megbocsátás és megváltás bizonyossága nemcsak a zsoltáros egyéni élete szempontjából fontos, hanem életszükséglet a gyülekezet számára is. Az ótestámentomi, de általában minden igaz hitnek ismertető jegye, hogy nem az ember egyéni ragadománya (vö. Zs 51:15), hanem a közösségé és azt építő valóság. így tanít meg bennünket ez a zsoltár utolsó két versével arra, hogy a bűnbocsánatból élő ember nemcsak a bűneit nem titkolja el Isten és a gyülekezet előtt, de a hitét, a reménységét és az igét váró imádságos életét is megosztja a gyülekezettel. Azt az igét a maga teljességében, amelyre a 130. zsoltár imádkozója várakozik Jézus Krisztus hozta el az Üjtestámentomban. Sőt ennél többet: Ö maga az az ige, akiben beteljesítette kegyelmét Izráel Istene. 9* 131