Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

A kiutasítás 7,10-17

Nem vagyok próféta 14—15. A mai ember számára nagyon furcsa Ámósz válasza. Azt mondja: nein vagyok próféta, hanem az ÜR küldött, hogy prófétáljak. Egyik magyarázó megjegyzi: ha így fordítjuk a mondatot, akkor Ámósz olyan kijelentést tesz, mintha valaki azt mondaná, hogy ő nem költő, csak verseket ír. Ezért sokan azt javasolják, hogy az első mondatot múlt időben értsük: nem voltam próféta. Ennek megvan a lehetősége, csak akkor meg az lesz kérdésessé, hogy Amacjá szavaira adott felelet-e az, amit a nyilván jelenlevő Ámósz mond. Meg kell kísérelnünk a beszélgetés teljes összefüggésében megérteni Ámósz szavait. A „nem vagyok költő, csak verseket írok" kijelentés önmagában akár humorosan is hangozhat, de egy vita során a versíró tiltakozása is lehet, hogy ti. nem engedi besorolni magát azok közé, akiket egy adott időben költőnek neveznek. Ilyesféle értelme van Ámósz válaszának is. Őt nem lehet besorolni azok közé, akiket a Kr. e. 8. sz. Izráelben prófétának neveztek. Nem tartozik pl. a bételi szenthely prófétaközösségébe, és nem a kegyes hallgatók adományaiból él. Megvan a rendes foglalkozása, amelyből jól megél. Lehet, hogy szimpatikusabb képet tudnánk róla festeni, ha azokkal értenénk egyet, akik szerint Ámósz nagyon szegény pásztorember volt, aki nyáját terelgetve éppen csak fenn tudta tartani magát, de ez a tudósítás azt közli, hogy állattenyésztő volt, aki amellett még talán gyümölcsöst is tartott valahol Júdában. Valószínű tehát, hogy válaszában a hangsúly először is erre esik: nem prófétálással keresem a kenyeremet. Ezzel a válasszal azonban Ámósz nemcsak a kereset tekintetében határolja el magát a prófétáktól. Kijelentésében az is benne van, hogy semmi köze a bételi prófétákhoz, és általában azokhoz, akiket akkortájt prófétának mondtak. Ezért mondja el, hogy őt mindennapi munkája végzése közben szólította meg az ÜR és küldte el ide, Izráelbe, hogy itt prófétáljon. Határozott megbízatás volt ez, még a helyet is tudta, hova kell mennie. Nem a bételi szentély légkörében ragadta meg őt valami homályos sejtelem, vagy titokzatos erő, mint az akkori prófétákat. Ezt a könyvben közölt látomásai is igazolják, amelyek mind a szürke hétköznapok eseményeihez tartozó képekből indulnak ki. Elhivatásában, megbízatásában egészen más ő, mint a szenthelyek prófétái, és a korabeli extatikusok. 124