Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

Társadalmi igazságtalanság 5,10-20

mai megfogalmazással, „világi" kérdés, de az állásfoglalás egyenesen következik a hagyományos hitvallásból. A hitvallás ugyanis a Seregek Urának mondja Istent s ez azt jelenti: mindenütt az Ő akaratának kell érvényesülnie, ezért Isten népe nem mondhatja, hogy ez az ügy nem tartozik rá. Ezt a prófétai szemléletet Isten mai népének, az egyháznak is meg kell tartania. Talán megkegyelmez az ÚR 15. Sokaknak okozott gondot és fejtörést ez a mondat. Vannak, akik szerint ez a kijelentés tartózkodó, majdnem szkeptikus, nem lehet Ámósz szava, nem illik hozzá, sokkal inkább a későbbi bölcsességteológián nevelkedett prófétatanítvány megnyilatkozása. Pedig nagyon beleillik Ámósz prófétai látásába. Ö az ÜRban igaz Istent ismert meg. Ebből pedig nemcsak az következik, hogy az ÜR megváltoztathatja a kimondott ítéletet (vö. 5,4), hanem az is, hogy semmivel nem lehet biztosítani a megmenekülést, még egy esetleges megtéréssel sem. Ezért a „talán megkegyelmez" kifejezésben mindkét szó hangsúlyos. A „talán" az előbbi értelemben, hogy ti. az ÜR megváltoztathatja a már kimondott ítéletet. A „megkegyelmez" pedig abban az értelemben, hogy ha az ÜR nem hajtja végre az ítéletet, akkor ezt is szabad akaratából cselekszi, nem pedig azért, mert Izráel, magatartásának megváltoztatásával ezt megérdemelte, vagy mert ezt joggal el lehetne várni tőle, ha Izráel megtér. A próféciából csak egy világos: fel kell számolni a társadalmi igazságtalanságot, ez az ÜR akarata, és ebben van a megmenekülés reménye is egy „maradék" számára. Sírás és jajgatás 16—17. A mi logikánk szerint ez a prófécia inkább 5,12 után következnék, ez az elrendezés azonban mintha arra utalna, hogy a próféta hallgatói mégis a „rosszat" választották, azaz nem akarták felszámolni az igazságtalanságot, „ezért" így kell folytatnia prédikációját. A mai ember számára logikátlan elrendezés mintha belső vívódást, tusakodást tükrözne: itt-ott felcsillanó halvány remény, a történelmi tények ismerete, a bűnök felismerése, az ítélet jogossága 6» 83