Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

Bevezetés

kesztése, majd az istentiszteleti használat, és a közbevetett megjegy­zések újra meg újra módosítottak a próféciák értelmén, aszerint, ahogyan azt különböző korokban önmagára vagy a maga helyze­tére alkalmazta Isten népe, a gyülekezet. Nekünk, akik ma olvassuk ezt a prófétai könyvet, meg kell kísérelnünk megérteni azt is, hogy hogyan hangzottak a benne található próféciák „eredetiben", akkor, amikor Ámósz hirdette őket, de nem szabad ennél megáll­nunk, hanem figyelembe kell vennünk azt, ahogyan ezek a próféciák ebben a könyvben, az egyház által is elfogadott ószövetségi kánon egyik könyvében, találhatók. Csak így találhatunk rá arra is, ami nekünk, Isten ma élő népének szól Ámósz könyvéből. Formai szempontból a következőket kell megállapítanunk: a könyv javarészt költői formában írt próféciákat tartalmaz. Csak a látomások, a bételi jelenetről szóló tudósítás javarésze, és az emlí­tett glosszák íródtak prózában. Λ könyv szövege általában épnek mondható. Csupán néhány olyan helyet találunk, ahol — valószí­nűleg másolási hibák folytán — nagyon nehéz pontos fordítást adni. Ezek a következők: 3,12b; 4,10a; 4,12b; 5,26; 6,1a; 6,5b; 6,10; 8,3; 9,1a. A megoldási lehetőségekkel az adott helyen foglalkozunk majd. Ámosz személyéről csak Ámósz könyvében van szó, az Ószövetség többi irata nem is említi őt. Azt tudjuk, hogy a júdai Tekóából való, és pásztor volt (1,1). Az a szó, amely a címfeliratban foglalkozását jelöli (rtóqéd), ezen a helyen kívül csak még egyszer fordul elő az Ószövetségben: 2Kir 3,4-ben. Ott arról van szó, hogy Mésa, móábi király, pásztor volt. — Ugariti textusokban szerepel a nqd szó, mégpedig a királyi tisztviselők sorában, a papok és kultuszi sze­mélyek között. Ezekből az adatoktól arra kell következtetnünk, hogy a nqd más valaki volt, mint az a pásztor, akit az Ószövetség a ró'eh ( = aki pásztorolja, gondozza, legelteti a nyájat) szóval jelöl. Ehhez még hozzá kell vennünk azt, hogy a bételi epizódról szóló tudósításban Ámósz egy másik szóval (bóqér) jelöli meg foglalko­zását (7,14), amiből arra következtethetünk, hogy nemcsak juhai, hanem szavasmarhái is voltak, sőt azt is említi, hogy fügetermelés­sel is foglalkozik. Azt kell mondanunk, hogy Ámósz nem valami egészen egyszerű, szegény pásztorember volt, foglalkozásából jól megélhetett, bizonyára nem mások állatait őrizte. A bételi pappal folytatott vitájából (7,12—15) az is kiderül, hogy nem volt „ hivatásos" próféta, aki ti. valamelyik szentély szolgálatá­7

Next

/
Oldalképek
Tartalom