Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

Bevezetés

kesztése, majd az istentiszteleti használat, és a közbevetett megjegyzések újra meg újra módosítottak a próféciák értelmén, aszerint, ahogyan azt különböző korokban önmagára vagy a maga helyzetére alkalmazta Isten népe, a gyülekezet. Nekünk, akik ma olvassuk ezt a prófétai könyvet, meg kell kísérelnünk megérteni azt is, hogy hogyan hangzottak a benne található próféciák „eredetiben", akkor, amikor Ámósz hirdette őket, de nem szabad ennél megállnunk, hanem figyelembe kell vennünk azt, ahogyan ezek a próféciák ebben a könyvben, az egyház által is elfogadott ószövetségi kánon egyik könyvében, találhatók. Csak így találhatunk rá arra is, ami nekünk, Isten ma élő népének szól Ámósz könyvéből. Formai szempontból a következőket kell megállapítanunk: a könyv javarészt költői formában írt próféciákat tartalmaz. Csak a látomások, a bételi jelenetről szóló tudósítás javarésze, és az említett glosszák íródtak prózában. Λ könyv szövege általában épnek mondható. Csupán néhány olyan helyet találunk, ahol — valószínűleg másolási hibák folytán — nagyon nehéz pontos fordítást adni. Ezek a következők: 3,12b; 4,10a; 4,12b; 5,26; 6,1a; 6,5b; 6,10; 8,3; 9,1a. A megoldási lehetőségekkel az adott helyen foglalkozunk majd. Ámosz személyéről csak Ámósz könyvében van szó, az Ószövetség többi irata nem is említi őt. Azt tudjuk, hogy a júdai Tekóából való, és pásztor volt (1,1). Az a szó, amely a címfeliratban foglalkozását jelöli (rtóqéd), ezen a helyen kívül csak még egyszer fordul elő az Ószövetségben: 2Kir 3,4-ben. Ott arról van szó, hogy Mésa, móábi király, pásztor volt. — Ugariti textusokban szerepel a nqd szó, mégpedig a királyi tisztviselők sorában, a papok és kultuszi személyek között. Ezekből az adatoktól arra kell következtetnünk, hogy a nqd más valaki volt, mint az a pásztor, akit az Ószövetség a ró'eh ( = aki pásztorolja, gondozza, legelteti a nyájat) szóval jelöl. Ehhez még hozzá kell vennünk azt, hogy a bételi epizódról szóló tudósításban Ámósz egy másik szóval (bóqér) jelöli meg foglalkozását (7,14), amiből arra következtethetünk, hogy nemcsak juhai, hanem szavasmarhái is voltak, sőt azt is említi, hogy fügetermeléssel is foglalkozik. Azt kell mondanunk, hogy Ámósz nem valami egészen egyszerű, szegény pásztorember volt, foglalkozásából jól megélhetett, bizonyára nem mások állatait őrizte. A bételi pappal folytatott vitájából (7,12—15) az is kiderül, hogy nem volt „ hivatásos" próféta, aki ti. valamelyik szentély szolgálatá7