Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)
Isten dicsőítése 5,8-9
A nappal és az éjszaka váltakozása az élet ritmusát szabja meg. A mai ember számára is világos az a kép, amely a földet megtermékenyítő eső keletkezését úgy írja le, hogy a tenger vize emelkedik a magasba és ömlik a szárazföldre. A hivő gyülekezet mindezeket a „változásokat" az ÜR művének vallja. Nem külön csillagistenségeket vagy az elemekben rejtőző isteneket lát, hanem az URat, aki az embereknek, az egész világnak a javára cselekszik. Megbünteti a hatalmasokat 9. Sokan kísérleteztek azzal, hogy ennek a különálló versnek, amely a megelőző doxológia bővítéseként szerepel itt, a „rejtélyét" megoldják. Egyes szavak megváltoztatásával pl. itt is lehetne különböző csillagneveket kapni, de ez a szöveg meglehetősen nagymérvű átírását jelentené. Vannak, akik azt vélik, hogy ez a mondat tévedésből, elírásból, másolási hiba folytán egy más összefüggésből került ide (pl. 6,14 mellől). A legegyszerűbb azonban arra gondolni, hogy itt a megelőző doxológiának olyan kibővítésével van dolgunk, amely egyúttal visszakapcsol a megszakadt gondolatmenetbe. A világ rendjét teremtő és fenntartó ÜR erősebb azoknál, akik most a hatalom birtokosaiként visszaélnek hatalmukkal, akik porba tiporják az igazságot, mert erejüket maguk érdekeinek, javának szolgálatába állítják. Az az ÜR, aki hatalmát a világ, az emberek javára gyakorolja, nem tűri ezt, megbünteti őket, éppen azt veszi el tőlük, ami lehetővé tette, hogy sokak kárára éljenek: az erejüket. Lehet, hogy a későbbi gyülekezet már elvontabban gondolkodott. Nemcsak a történelmi tényt, az asszír seregek dúlását, Izráel országának pusztulását látta, hanem valami általánosabb törvényszerűséget. Erre enged következtetni a mondat másik értelmezési lehetősége: nevetségessé teszi az erőseket, mert neki van elég hatalma hozzá, hogy náluk erősebbeket támasszon. A helyes utat fel nem ismerő, a szegényeket elnyomó, és a hatalmat csakis a maguk javára használó vezetőkkel szemben ez a himnusz azt az Istent dicséri, aki teremtő, fenntartó erejével, minden hatalmával a világnak, az embernek javát szolgálja. 78
