Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

Tévúton 5,4-7

gikusabb sorrendbe rakni az általa felismerni vélt próféciatöredékeket. Ebben az eljárásban azonban két hibalehetőség is van. Egyrészt nem biztos, hogy világosan felismerhetők, és megállapíthatók az egyes önálló próféciák, másrészt egyáltalán nem biztos, hogy a mai európai (nagyrészt nyugat-európai) logikánk alkalmas ezeknek a próféciáknak logikus elrendezésére. A textusnak és az egész könyvnek sokkal inkább megfelel az az eljárás, hogy az adott formát elfogadva keressük az általunk esetleg felismerhető próféciatöredékeknek azt az értelmét, amely a jelenlegi összefüggésből adódik. Az egymástól nagyon is eltérő megoldási kísérletek azt mutatják, hogy az átrendező óhatatlanul a maga koncepcióját igazolja az általa megállapított új formával. Ez a veszély kevésbé fenyeget, ha meghagyjuk az adott sorrendet. Engem keressetek! 4 — 6. Az összefüggésből az derül ki, hogy Ámósz idejében az Isten keresésének nagyon egyszerű kultikus értelme volt: Istent keresni azt jelenti, hogy elmenni Bételbe, Gilgálba, vagy éppen a távoli, Júdától délre fekvő Beérsebába, amely Izsák ősatya révén ősi kultuszi hely volt az északi törzsek számára is. Ez az istenkeresés valószínűleg összefüggött egy bizonyos orákulumkéréssel: a papnak feltették kérdéseiket, és tőle kaptak választ az Isten nevében. A tóráh szó eredeti értelme: útmutatás, útbaigazítás. Ámósz a kultuszi helyek felkeresését, látogatását nem tartja azonosnak az UR keresésével. Ezt a kijelentését azonban nem szabad függetlenítenünk a próféta egész mondanivalójától, attól a konkrét történeti, társadalmi és vallási szituációtól, amely olyan világosan tükröződik próféciáiban. Ez azt jelenti, hogy nem egyszerűen Bételben, Gilgálban, Beérsebában, ezekben a szentélyekben van a hiba, hanem inkább abban, ahogyan akkor az ottani istentiszteletekről vélekedtek. Mégis, ahogyan Ámósz beszél, az forradalmian hangzik, mert valami merőben újat mond az addigi gyakorlathoz képest. Az „engem keressetek" és az „URat keressétek" felszólítás értelme csak az lehet, hogy az ŰR igéjére kell hallgatni, azt kell tudakolni. Ennek az igének a hordozója és megszólaltatója pedig a próféta (vö. 3,8). 3,7 glosszája is arra utal, hogy a későbbi időben az ÜR 74