Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

Fény és árnyék Samáriában 3,9-4,3

az országot. Vannak ugyan, akik úgy gondolják, hogy a 12. vers valami kis reménységet csillant meg, amikor a megmaradást említi, de ez a prófécia félreértése lenne. Ámósz arra az akkor jól ismert törvényre utal, amely szerint a pásztornak valamivel igazolnia kellett, hogy a rábízott állatot nem lopta el, nem adta el, nem ette meg, hanem valami vad tépte szét (2Móz 22,12). Ez a „bizonyíték" általában a szétmarcangolt állat egy darabkája volt. Csakhogy ez éppen azt bizonyította, hogy az állat elpusztult. Itt megint Ámósz egyszerű, hétköznapi képeinek egyikét találjuk. Távol áll tőle az allegorikus prédikáció. Éppen azt mondja el közérthetően, hogy akik valamiféle megmenekülésben reménykednek, nagyon tévednek : Izráel végső pusztulása következik. Ámósz nem nevezi meg az ellenséget. Bizonyára nem tudhatta pontosan, melyik ellenség pusztítja el Izráelt. Akkor még több olyan ország, sőt birodalom volt, amely átvehette az uralmat ebben a térségben. () csak azt mondja, hogy ez a pusztulás be fog következni. Az utókor számára félelmetes bizonyítéka a prófécia beteljesedésének az, hogy az Asszír támadás után a „maradék": Samária romjai, s köztük a volt gazdagságnak, fényűzésnek törmelékekben ma is megtalálható nyomai. Azok a gazdagok, akik pompában éltek, mind elvesztek. De az a szörnyű tragédia, hogy velük együtt elvesztek azok is, akiktől ezt a gazdagságot összerabolták: egy egész ország pusztulását okozták. Vége lesz a nagy házaknak 13—15. Az itt bevezetésként szereplő első mondat, amely egyúttal a megelőző szakaszhoz kapcsolja a most következőket, lehetett eredetileg önálló mondás is. A próféta terhelő tanúkat hív, olyanokat, akik igazolják, hogy Izráel vétkes, büntetést érdemel. Bizonyára nem véletlen, hogy itt az ősatya régi nevére hivatkozva „Jákób házá"-ról beszél (vö. lMóz 27,36~; 31,1-2.20-21.26; 32,28), arra utalva, hogy ez a nép kezdettől, már az ősatyában is vétkezett (Hós 12,3—4; Ézs 43,27). A prófétai szóval „a Seregek Istene", a mindenség hatalmas Istene hívja a vád tanúit saját népe ellen. Tartalmilag ez a prófécia nemcsak a közvetlen megelőzőhöz kapcsolódik, hanem ahhoz is, amelyet 2,13 — 16-ban olvastunk. Samária pompás épületeiről van szó, meg azokról a nyaralókról, 55