Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

A Próféta küldetése 3,1-8

1: A fordítások itt általában Sg. 3-ra javítanak: „kihozott". — 2: Szó szerint: „Egyiptom földjéről" (országából). — 3: A jcL' ige jelentése ilyen összefüggésben: ismerni, megismerni, bensőséges, intim közösségre lépni vkivel. — 4: Másik fordítási lehetőség: „ha nem egyeztek meg". A továbbiakkal összefüggésben azonban az adott, egyszerűbb fordítás látszik megfelelőnek. — 5: Valószínűleg későbbi megjegyzés, glossza. Hogy jön Ámósz ahhoz, hogy az ÜR választott népével így beszéljen? Hogyan meri beállítani Izráelt a többi nép sorába, és az ÜR nevében büntetést hirdetni? Egyáltalán milyen jogon mer az ÜR nevében beszélni? Ezzel kezdődik azoknak a próféciáknak a sora, amelyeket a régi írásmagyarázók prófétai vitabeszédeknek neveztek el. Az elnevezés arra utal, hogy ezek a próféciák feltételezik, hogy a próféta működése nemtetszést váltott ki a hallgatóságból, és ezt tudtára is adták a prófétának. Csak titeket ismertelek 1—2. A kiválasztottság ősi hagyomány volt Izráelben. Már az ősatyák történetében olyan kifejezéseket, amelyeket Ámósz itt használ (lMóz 12,3; 28,14), az ún. Exodus-tradíció (az, hogy az ÜR kiszabadította, kihozta Izráelt Egyiptomból) egyike volt a legismertebb hagyományoknak, erre hivatkoztak minden időben a legtöbbet. Az itt található első mondat nehézkessége éppen azzal magyarázható, hogy a próféta félig-meddig a jól ismert „kanonikus" szöveget idézi akkor, amikor az ÜR nevében megszólítja a népet. Ezzel máris kifejezésre juttatja, hogy ő is ismeri, sőt elfogadja Izráel kiválasztottságának ősi hagyományát. Ámósz még újabb megfogalmazást is ad ennek a hagyománynak. Azt még ugyan nem mondja, amit Hóseás, majd később Jeremiás és Ezékiel, hogy Izráel az ÜR felesége vagy menyasszonya (vö. Hós 1—3. r.; Jer 2,2; Ez 23. r.), de már azt az igét használja az ÜR és Izráel kapcsolatára, amely a férfi és nő, a férj és feleség bensőséges viszonyát fejezi ki. Erről a kapcsolatról legszebben a Deuteronomium prófétai prédikációja szólt (5Móz 7,6; 10,15). Ámósz hallgatói ellenvetésére először is kifejezésre juttatja, hogy ő még szebben is tud erről beszélni, mint az addig ismert hagyomány. Csakhogy ez a személyes, közvetlen kapcsolat, Izráel kiválasz4 49