Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

Bevezetés

azonban egy bizonyos értelemben a szegények szószólójává lett. Természetes, hogy a prófétákat a szegények is hallgatták. Amacjá bételi főpap éppen attól félt, hogy Ámósz szavai nyomán forradalom támad az országban (7,10). Az bizonyos, hogy Ámósznak ezek a próféciái mind a gazdagok, mind a szegények előtt nyilvánvalóvá tették a társadalmi osztályok közötti nagy különbséget és ellentétet. Figyelemreméltó, hogy Ámósz nem a királyt támadja és vádolja. Ez valószínűleg nem azt jelenti, hogy Ámósz nem tartotta a királyt felelősnek a társadalmi helyzetért, vagy hogy éppen ártatlannak tartotta volna őt. Inkább itt is egy ősi izráeli szemlélet érvényesült, amely a kollektív felelősséget hangsúlyozta. Amikor Ámósz élesen támadja a nép elnyomóit, és hirdeti, hogy az ÜR ítéletet fog tartani, szavaiból az is kitűnik, hogy az ÜR az elnyomottak, a szegények oldalán áll. Igaz, hogy Ámósz szavaiból nem árad gyűlölet, de az is igaz, hogy a próféciáiból olyan társadalmi helyzetkép tűnik ki, amit ma osztályharcnak nevezünk. És, ha mi Izráel történetének leírásához használjuk a „társadalmi osztályok" kifejezést, amelyet az ókori Izraelben nem ismertek, akkor nem vétünk, ha azt a jelenséget, amely a próféták leírásaiból kitűnik, az osztályharc kifejezéssel jelöljük meg. Ámósz pedig ebben a harcban ugyanazon az oldalon áll, amelyiken az ÜR. Ebben a helyzetben Ámósz tehát egyértelműen az elnyomottak mellett emel szót. Megnyilatkozásai nagyon egyoldalúak. Ez a magyarázata annak, hogy akik a maguk korában nem látják, vagy nem akarják látni a hasonló jellegű problémákat, vagy nem tartják az egyház feladatának a koruk aktuális politikai és társadalmi kérdéseivel való foglalkozást, sokszor úgy próbálnak magyarázatot találni Ámósz egy-egy nagyon egyoldalú nyilatkozatára, hogy keresnek a próféciák között vagy más prófétáknál olyan kijelentéseket, amelyekkel helyreállíthatják a szerintük megbomlott egyensúlyt. Ezzel azonban elveszik az élét annak, amit Ámósz mond és fennáll az a veszély, hogy valami semleges, általános érvényű kijelentések gyűjteményét látják a próféták igéiben. Ámósz társadalomkritikája elsősorban éppen ebben az éles hangú próféciában nyilvánul meg, amelylyel kíméletlenül leleplezi az elnyomó osztálynak az elnyomottakkal szembeni bűneit. A szegények sanyargatását, bántalmazását, a zsarolást, az uzsorát, az erőszakot, azt, hogy kihasználják a szegények kiszolgáltatott helyzetét, hogy rabszolgaságba kergetik őket, hogy az igazságszolgáltatás romlott, a bírák megvesztegethetők, hogy a