Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

A történelem ura 9,7-10

reálisan és komolyan számolnia kell az adott történelmi és politikai szituációval, és hogy Isten népe számára ez még különleges felelősséget is jelent. A vétkes ország 8. Sok gondot okoz ez a következő prófécia. Félig költemény, félig próza; első felében a próféta kijelentéseként hangzik, a másodikban az ÜR közvetlen szavaként. Első fele nem a megfelelő előző vitabeszédekre utal, hanem 9,4-re, a második fele folytatja az ítélethirdetések sorozatát, de aztán ahhoz a néhány halvány utaláshoz kapcsolódik, amelyek a menekülés némi reménységét keltik (5,4 — 6.14-15). Sokan úgy vélik, hogy „a vétkes ország"-ról szóló prófécia itt már általánosítás: minden vétkes országot megbüntet az ÜR. Ez azonban csak akkor lenne elfogadható, ha ezt a rövid próféciát kivennénk Ámósz könyvéből, és önmagában, külön keresnénk az értelmét. A 9,4-re való utalás, a kifejezésben szereplő határozott névelő, valamint a könyvnek az az igénye, hogy ez is „Ámósz igéi" közé tartozik, csak egyetlen értelmezést enged meg: „a vétkes ország" nem más, mint az eddig is célbaveti Izráel. Ez a prófécia ugyanazokról szól, mint akikről a könyv többi próféciája. Igaz, később Júda, a zsidó gyülekezet, Isten népe, az egyház magára értette ennek a könyvnek a próféciáit. De ez azt jelenti, hogy „a vétkes ország" mindig az a konkrét „ország", gyülekezet, egyház, amelyik magára érti Ámósz valamennyi próféciáját. Különben is, ha valamire mondhatjuk, hogy nem illik bele Ámósz próféciáiba, akkor az éppen az ilyen általánosítás. A kritikusok által glosszának ítélt prózai mondat, amely az ítéletet hirdető próféciának ellene mond vagy legalábbis enyhíteni igyekszik azt, ismét csak Ámósz kemény próféciáinak hatását mutatja. Ez a megjegyzés történetileg feltehetően abból a tapasztalatból származik, hogy az északi ország pusztulása, az asszír fogság után mégis megmaradt Júda, tehát csakugyan igaz, hogy nem az egész „Jákób háza" pusztult el. Talán az is igaz, hogy az „ország" ebben a próféciában nem akarja az egész népet jelenteni, csupán a politikai értelemben vett északi országra vonatkozik. A fontos azonban az itt kifejezésre jutó reménység, hogy ti. nem „egészen" vész el Jákób háza, talán lesz valami maradék (vö. 5,15). 153