Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

A szüreti kosár 8,1-3

Elérte a vég népemet i— 2. A kép, amelyre a látomás figyelmünket irányítja: egy gyümölcsökkel teli szüreti kosár. Számunkra a szüret az öröm ideje, hiszen az egész évi munka eredménye tárul a szüretelők szeme elé. így volt ez az ókori keleten is. Ezért nehéz első hallásra megérteni, hogyan lesz ez a látomás az Isten ítéletének előhírnökévé. A legtöbb kommentár a fenti szómagyarázatban jelzett szójátékra utal: a „szüret" és a „vég" hasonló hangzású szavak a héberben. Van valami tartalmi összefüggés is a két szó között: a szüret a kerti munka végét jelenti, rendszerint közvetlenül a téli időszak beállta előtt szedték le az érett gyümölcsöt. És a gyümölcsszüret vége az érett fügék leszedése volt, így éppen Ámósz esetében hiteles a kép, ő jól tudta, mikor szedik a fügét (7,14). De még valamit tudunk. 1908-ban az ősi izráeli Gézer romjai között, az ásatások során, találtak egy feliratos mészkőtáblácskát, amelyen az év hónapjait a megfelelő mezőgazdasági munka nevével jelölték meg. Ezen a „gézeri parasztnaptár"-on az utolsó hónap neve úgy van írva, hogy azt egyaránt lehet „szíiret-hónap"-nak és „vég-hónap"-nak olvasni (jrh qc a mássalhangzós szöveg). A megtalált naptár jó száz-százötven évvel Ámósz előtti, de azt mutatja, hogy ismerős volt a gondolat Izráelben, a próféta nem üres szójátékot mondott, hanem olyan gondolatot juttatott kifejezésre, amely az ő világában a földművesek előtt is ismerős volt. Ámósz azonban nem a saját gondolataként beszél a szüreti kosár láttán a végről. Amit a végről mond, azt az ÜR adta tudtára. És ez most több, mint amit a függőón láttán megtudott. A gyümölccsel, talán fügével teli kosarat látva megtudja: itt van az ősz, itt van a vég. „Elérte a vég" Izráelt. Ez a prófétai látása Izráel történetéről: ő már látja a véget. Ez a magyarázata annak, hogy nincs egy jó szava ahhoz a gazdagsághoz és hatalomhoz, amely II. Jeroboám országában éppen a tetőfokát érte el, és talán ezért is élesebb a szeme mindannak a nyomornak a meglátására, amely a ragyogó épületek, a gazdagság és jólét, a pompás istentiszteletek árnyékában húzódik meg. De azért nem tarthatjuk véletlennek, se gépies, megszokott formulának azt, hogy még mindig így hallja: elérte a vég „népemet". Valami határozott, erős és biztató „üzenet" hangzik ki még ebből az ítélethirdetésből is: ez a nép akkor az az ÜR népe, ha a végső 9 129