Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

Sáskacsapás 7,1 — 3

Sáskacsapás 7.1-3 (1) Ezt mutatta nekem látomásban

1 az Űr ISTEN: íme egy sáskarajt- teremtett a sarjúfakadás kezdetén (amikor más nőtt a sarjú a királyi kaszálás után).

3 (2) És mikor egészen lerágták a föld növényzetét, ezt mondtam: „Uram ISTEX, bocsáss meg! Hogyan marad meg Jákob, hiszen oly kicsiny?!" (3) Megbánta ezt az ŰIÍ: „Nem történik meg!" — mondta az ŰR. 1: Szó szerint: ,,ezt láttatta velem". — 2: A góbaj kollektívum. — 3: Egyesek szerint ez a mondat magyarázó glossza. Bocsáss meg! 1—3. Λ. látomásban található kép egyszerű és közérthető. Λ sáskajárás minden időben az egyik legnagyobb csapás volt. A próféta azt is tudja, hogy nem véletlenül jelennek meg a sáskák. Ami előtte fölvillan, az az ÜR műve, a közelgő természeti csapás az ÜR ítélete. Külön hangsúly esik arra, hogy ezúttal a csapás azután jön, hogy a király megkapta a maga részét, az első kaszálást. Ez megint olyan kortörténeti adat, amelyet csak Ámósz könyvében találunk. Ha nem lenne fontos a próféta egész működése, igehirdetése szempontjából, bizonyára itt se találnánk. így azonban nem tarthatjuk véletlennek, hogy Ámósz nem a király fiivét félti, hanem a szegény nép érdekében emeli föl szavát, akkor szólal meg, amikor a nép életét látja fenyegetve. 109