Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

Az elbizakodottak 6,12-14

részére jellemző. Ez is segít abban, hogy megállapíthassuk, az esetleg későbbi, más stílusú bővítéseket és toldásokat. Tartalom tekintetében a látomásoknak az az első mondanivalója, hogy Ámósz az ÜRtól kapott kinyilatkoztatást. Amit 3,8b tartalmaz, az ennek a ténynek szóbeli kifejezése. Mivel a látomások elsősorban a kinyilatkoztatásnak a tényét közlik, ebben az értelemben joggal mondhatjuk mégis, hogy ezek Ámósz elhivatási látomásai. Fontos dolog az, hogy a látomások Ámósz belső tusakodásáról tanúskodnak, arról, hogy nem könnyen vállalta az ítélet hirdetésének feladatát. Abból a változásból, amely a látomások egymásutániságában fokozatosan kialakult, természetesen mindenki arra következtet, hogy Ámósz először megpróbálta feltartani a közelgő ítéletet, később azonban nyilvánvalóvá vált számára, hogy ez lehetetlen. Ebben bizonyos mértékig párhuzamosságot találunk lMóz 18 történetével, amely szerint Ábrahám megpróbálta megakadályozni Szodoma és Gomora pusztulását. Mivel az ősatyák története Ámósz korában már jó ideje ismert volt, talán szabad párhuzamot vonni a kettő között. Az egyik párhuzam kétségtelenül az, hogy végül mégis bekövetkezik az ítélet. A másik pedig az, hogy Ámósz magatartásával, és ennek leírásával felcsillantja a reménysugarat: talán van bocsánat! Ámósz ebben a tekintetben nagyon szűkszavú. Csak következtethetünk arra, hogy voltak ilyen személyes, belső küzdelmei. A látomások sorrendje természetesen egyúttal arra is utal, hogy Ámósz próféciáinak legalábbis döntő többsége Isten haragjáról tanúskodik és arról szól, hogy az ítélet elkerülhetetlen. Ámósz próféciáit az határozza meg döntően, hogy látja a véget, a halálos ítéletet. A látomások csakugyan ezt mutatják. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy csak azokat a próféciákat tarthatjuk eredeti ámószi próféciáknak, amelyek az ítéletet hirdetik. Végül még külön érdemes figyelni a látomások képeire. Ezek a mindennapi élet mozzanatai: sáska, kánikula, házépítés, szüret. Mind olyan kép, amelyet Ámósz és kortársai nap mint nap láthattak. Látomássá csak akkor lettek, amikor az ÜR a prófétával „megláttatta" ezek jelentőségét, mikor képpé, szimbólummá lettek: az ÜR és Izráel viszonyát ábrázolták a próféta szemében. Ez a „megláttatás" élő kapcsolatot létesített a próféta és Ura között: megindult a beszélgetés. 107