Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

Viharfelhők 6,8-11

minden kincset, amelyet gazdáik összeharácsoltak. De a kis házak is összedőlnek, teljes lesz a pusztulás, és ezzel megint azt sejteti, hogy nemcsak a nagy vétkesek, hanem a kisebbek is velük pusz­tulnak. Az is lehet, hogy a prófécia ellenséges sereg támadására, ostromra, a város elfoglalására utal. Ókori domborművek is tanúsítják, hogy az asszír katonák a legyőzött, elfoglalt város falait és házait csá­kányokkal a földig rombolták. A későbbi iratok részletesen tudósí­tanak arról, hogyan rombolták le Jeruzsálemet a babilóniai katonák (2Kir 25,8-10; JSir 2,2-9; 2Krón 36,18-19). A súlypont azonban az, hogy Samária teljes pusztulása, a házak rombadöntése, törmelékké zúzása az ÜR parancsára történik. Akár földrengés, akár ostrom következik, egyikről se mondhatják, hogy tragikus véletlen, vagy rosszindulatú, gonosz ellenség műve. Sa­mária nem azért fog elpusztulni, mert váratlanul éri a földrengés, vagy mert nem készült föl eléggé a háborúra. Legalábbis éppen ők nem mondhatják ezt, nekik tudniuk kell, hogy az ő Istenük haragja zúdul rájuk, mert ő utálja kevélységüket, gyűlöli palotáikat. És mindezt előre megmondta Ámósz, az ÜR prófétája. Figyelmeztette őket az ítélet közelgő viharára. Azok pedig, akik Izráelben túlélték Samária pusztulását, az ország bukását, megőrizték ezeket a pró­féciákat, hogy a késői utódok jól megjegyezzék: veszélyes dolog a jólét hamis biztonságában ringatózni, különösen is akkor, ha az a jólét mások kárára szerzett gazdagságból ered. 102

Next

/
Oldalképek
Tartalom