Kiss Jenő: A megigazulás útja. Törvény vagy evangéliom. A Galáciai levél (Sopron, 1941)
2. Főrész. Őrizzék meg tisztán az evangéliomot
47 lehet a hitet a ker. szent életfolytatástól elválasztani, és ezt, mint jó cselekedeteket odaállítani. Ilyen hit nem hit. Az evangéliom örök tartalma, afz önérdemre támaszkodó és azzal Isten előtt dicsekedni akaró, valójában eredménytelen cselekvéssel szemben a Krisztusra támaszkodó, a Lélek által közvetített, Krisztus által Isten kegyelmét elfogadó hit, amely Krisztus ereje által a ker. szent életfolytatásban nyilvánul meg. Befelé hit, kifelé szeretet; Isten iránt hit, embertársaink iránt szeretet. 7 Eddig nem is volt panasza a galáciabeliek ellen. Eddig „jól futottak". Most történt csak megtorpanás. Most botlottak meg. Ki okozta ezt? A kérdést itt csak felteszi, de nem vár feleletet, mert úgyis világos, hogy kikről van szó, a tévelygő hamis atyafiakról. Ezek akarják az evangéliom igazságától eltántorítani, rá8 beszélő művészettel elcsábítani, rabulejteni őket. Ez a rábeszélés, mint értelmi kényszer azonban nem attól van, aki hívta és hívja őket, nem Krisztustól és az ő 9 apostolától. De vigyázniok kell. A mindennapi életből vett példával mutat rá arra, hogy kicsiny oknak milyen nagy következménye lehet. Kicsiny kovász is megkelti az egész tésztát. Ezért egyetlen pontban se engedjenek a tévtanítóknak. A szaggatott, rövid mondatok mutatják megint az apostol felindultságát, féltő szeretetét, kifejezésre juttatván bizalmát, hogy végül mégis csak észré térnek 10 és úgy fognak gondolkodni, mint ő. Ezután megint elönti szívét a harag. Isten ítéletét hirdeti azokra, akik ezen bajok felidézői, és érte felelősek. Hiszen romlasztó kovászuk, az igaz hittől eltántorító tanításuk teljes romlással fenyeget, és ezért Isten ítélete vár rájuk, bárki, vagy bárkik legyenek is. 11 A 11. v. utal az 1. f. 10. v.-ére, ahol az embereknek való tetszésről, mint a körülmetélkedés hirdetéséről volt szó. Akkor igenis tetszene az ő tanítása a judaista tévtanítóknak, ha a körülmetélkedést hirdetné. A mondat azonban feltételes jellegű. Ha még azt hirdetné, mint megtérése előtt. Lehetne esetleg arra gondolni, hogy a Csel. k.-ének 16, 1—3. v.-eiben közöltekre utal, ahol Timotheus körülmetéléséről van szó, és ezt hozzák fel ellene bizonyságul, azt mondván, hogy íme mást hirdet és mást cselekszik. Erre mondja az apostol ironikusan, ha felfogásuk szerint a körülmetélkedés embere, akkor miért üldözik, és miért akarják a galáciabeliek előtt kisebbíteni. Ismeretes, hogy Timotheus atyja pogány, de anyja zsidó volt, tehát félvér; körülmetélkedése az ált. gyakorlatnak megfelelő volt, anélkül, hogy az hitbeli magatartást, vagy vallási következményt jelentett volna. Akkor e kérdés, nevezetesen a pogányok körülmetéltetése a keresztyénné létei előtt, még nem is vetődött fel. Bizonyára, ha már akkor vallási konzekvenciákat akartak volna ezen elszigetelt esetből levonni, olyan értelemben, hogy mindenkinek körül kell metélkednie, ha hívő akar lenni, Pál épen olyan határozottan tiltakozott volna ez ellen, mint most a galáciabelieket zavarók ellen. Egyébként is a Csel. k.-ének helyzetleírásából kitűnik, hogy Pál akkor is a törvénytől mentes tiszta evangéliomot hirdette. Hiszen láttuk, hogy a pogány eredetű Titust nem metéli körül és ezt nem is követelték tőle. Az apostol hozzá is teszi eddigi szavaihoz, hogyha még most is a körülmetélkedést hirdetné, mint a keresztyénség előfeltételét, akkor tulajdonképen Krisztus munkáját rontaná le, a kereszt „botrányát", mert Krisztus nélkül is lehetőnek 12 tartaná ekkor az üdvözülést. Erre gondolva, megint felindul és keményen mondja, hogy az ilyen tévelygők menjenek egy lépéssel tovább, és egészen csonkítsák meg magukat. Ha olyan férfiatlan módon, alattomosan viselkednek, akkor férfiatlanítsák is meg magukat teljesen, mint pl. a Cybele kultusz papjai. Ha ellenfelei azt hiszik, hogy testi beavatkozással is elérhetik az üdvöt, akkor azt ajánlja nekik, hogy teljesen kasztrálják magukat, hiszen ez több a circumcisiónál, és így többet is használ. Ε szenvedélyes kitöréssel, úgy látszik, meg is nyugodott, mert a továbbiakban ismét nyugodtan, de meleg biztatással folytatja intő beszédét.
