Kiss Jenő: A megigazulás útja. Törvény vagy evangéliom. A Galáciai levél (Sopron, 1941)

1. Főrész.Az általa hirdetett evangélium védelme

don választható kév lehetőség az ígéret és a törvény. Más a célja mindakettőnek. 22 A 22. v. szerint az írás mindent bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban való hit alapján adassék a hívőnek. Bűn alá rekesztett, azaz nem volt lehetséges a bűn alól szabadulni addig, míg a törvény alatt volt az ember. Sőt annyiban a bűn uralma volt a törvény uralma, mert a törvény felkelti és tudatosítja a bűnt, mert a törvény az áthágásokért adatott. Mivel senki sem tudott eleget tenni követeléseinek, és így mindenki bűnös volt, azért rekesztett mindent a bűn alá. Azonban ez nem lehet a törvény végső célja. Ez esetben a törvény a sátán szolgálatában állana, mert a sátán akarja az embert végképen elveszíteni. Az, hogy az írás mindent a bűn alá rekesztett, csak eszköz a törvény számára, a szent cél elérésére, arra, hogy az ígéret Jézus Krisztus által adassék a hívőnek. Az ember belátván a törvény alatti élet eredménytelenségét, hiábavaló küzdelmét, és így bűnösségét, elfogadja az igazságrajutásnak másik, immár lehetséges és pedig egyedül lehetséges útját, a Jézus Krisztusban való hit általi utat, amely célhoz segít. A törvény a Krisztusra vezérlő mester: III. 23—25. ν. 23 „Mielőtt pedig eljött volna a hit, a törvény alatt őriztettünk egy24 bezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatása számára. Ügy, hogy a törvény a Krisztusra vezérlő mesterünk lett, hogy hitből igazuljunk 25 meg. Miután pedig eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt." 23 A hit, amelyről itt szó van, már a Krisztusban való hit, és nem ennek ószövetségi előképe, Ábrahám hite. Jézus eljöveteléig tehát a törvény alatt egybezárva őriztettünk. Ez volt a törvénynek igazi célja. Az, hogy a bűnt megsokasítsa, csak az ember önigazságának letörése céljából való volt. Pál magáról is mondja, mint zsidóról, hogy a törvény alatt mintegy börtönőr által bezárva őriztettünk. A törvény összetartó kapocs a zsidóság számára — ez is isteni rendeltetése, — de egyúttal börtönőr is; nem szabadulhattak szigorú felügyelete alól. 24 A törvénynek ezen jellemvonását a „paidagógosz" munkájához hasonlítja, aki előkelő görög-római családoknál volt alkalmazva a kiskorú gyermekek mellett, nem a mai nevelő értelmében, aki a gyermek szellemi fejlődését irányítja és ellenőrzi; megbízatása inkább arra terjedt ki, hogy a rábízott gyermeket megőrizze balesetektől, vigyázatlanság következtében beállható szerencsétlenségektől. Vigyázott tehát a gyermekre, hogy kár ne essék benne. Nem jó szóval, hanem szigorúsággal járt el, és szigorúsága közismert volt. De megbízatása csak bizonyos időre szólt, az atya által kijelölt ideig; amikor a gyermek felserdült, a rendesen a rabszolgák közül származó paidagógosz, vezérlő mester megbízatása véget ért. Ennek a munkájához hasonlítja az apostol a törvény tevékenységét. Korlátozó, óvó, külső veszedelmektől megtartó, de időhöz kötött feladata volt, amelyet a törvény is nagy szigorúsággal töltött be. Megóvta a zsidót nagyobb veszedelemtől, egyben megmutatta saját gyengeségét és így őrizte a Krisztus eljöveteléig, nem engedvén meg, hogy idegen bálványimádás vegyen erőt rajt^, és így keltette fel benne a vágyat Krisztus elfogadására, aminthogy a vezérlőmestertől is igyekezett, ill. vágyódott a rábízott gyermek a szabadulásra. A törvény is megmutatván a zsidónak saját erőtelenségét, elkísérte, mint a pogány nevelő tanítványát az iskolába, Krisztushoz, hogy a benne való hit által igazuljon meg. Ez a törvény igazi célja. Ezt azonban csak hívő ember láthatja meg teljes 3*