Kiss Jenő: A megigazulás útja. Törvény vagy evangéliom. A Galáciai levél (Sopron, 1941)

1. Főrész.Az általa hirdetett evangélium védelme

32 Az ígéret olyan, mint a végrendelet. 1Π. 15—16. v. 15 „Atyámfiai emberi módon szólok. íme (még) egy embernek megerősített végrendeletét sem teheti senki érvénytelenné és nem fűzhet 16 hozzá semmit. Már pedig az ígéretek Ábrahámnak és „az ő magvának" szóltak. Nem mondja (az írás): „utódainak", mint soknak, hanem mint egyre vonatkozólag: „és a te magodnak, aki a Krisztus." 15 Ha látszólag rapszodikus is az apostol gondolkozásmódja, maga a főgondolat világos, nevezetesen, hogy az ígéret és így a hit Ábrahám személyében megelőzi a törvényt; ezt a gondolatot most egy más szempontból kívánja alátámasztani. Az „emberi módon" kifejezés az apostolnál többször is előfordul olyan esetekben, amikor felvilágosító példát használ, de, amikor egyúttal figyelmeztetni is akar arra, hogy emberi módon, azaz gyarlón szól, hogy azt, amit mond, nem lehet minden vonatkozásban értékelni, csak egy bizonyos értelemben. A hasonlat, amelyet használ, a polgári életből, közelebbről a végrendelkezés területéről szól. Zsidó területen is, méginkább Galáciában a római örökösödési jog volt érvényben. Ε szerint a kellőképen lezárt, hitelesített végrendeleten semmiféle változtatást sem lehet eszközölni; amíg a végrendelkező életben volt, ő változtathatott rajta, de itt arról van szó, hogy a végrendelet érvényben van, és nem lehet változtatni rajta, mert a végrendelkező már meghalt. A használt görög szó nemcsak végrendeletet, hanem ószövetségi alapon szövetségkötést is jelent. Tehát Ábrahámmal kötött szövetségre is utal a kifejezés. Az Ábrahám és Isten között kötött szövetség, amelyet végrendelethez hasonlít, nem értelmezhető úgy, hogy, aki azt kötötte, Isten, meghalt; — ebben rejlik éppen az emberi 16 módon szólás. A gondolat az, hogy a kötött szövetség, az adott ígéret ereje épen olyan nagy, mint az érvényes végrendeleté. Nem lehet rajta változtatni. Nem változtathat rajta nevezetesen a később adott törvény. Az ígéret pedig tartalmilag arról szól, hogy az Ábrahámnak és az ő magvának, mint egynek, tehát Izsáknak és az ezen ágon való utódoknak szól, végsősorban e sorrendet lezáró Krisztusnak, ill. Krisztusban. Tehát a „benned áldatnak meg a népek'·' értelme: benned és a te magodban, aki a Krisztus. Tehát már az Ábrahámnak adott ígéret Krisztusra utal, és nem mint a zsidók vélték, a test szerint leszármazott utódokra (Róm. 9, 6—7.), Krisztusra vonatkozó jövendölés, messiási prófécia. A korábbi ígéret és a későbbi törvény egymáshoz való viszonya. III. 17—18. ν. 17 „Azt mondom pedig, egy az Isten által előre megerősített végrendeletet (rendelkezést) a 430 esztendő múlva történt törvényadás 18 nem tesz érvénytelenné, hogy lerontsa az ígéretet. Mert, ha törvényből való az örökség, akkor többé nem ígéretből. Ábrahámnak pedig ígéret által ajándékozta azt Isten." 17 Ε versekben a végrendeleterejü szövetségkötés másik következményét vonja le. A törvény nemcsak azért nem változtathat az ígéreten, mert négyszázharminc esztendővel későbbi (2. Móz. 12, 40. a LXX görög fordítása szerint), hanem, mert annak lényegével teljesen ellentétes. Ígéret és törvény ugyanis szembenállanak egymással. Az ígéret kegyelem, a törvény pedig jog. Az ígéret Istenre tekint, a törvény az emberre. Az ígéret hitből való, a törvény cselekedetből. „Hitt Ábrahám és tulajdoníttaték ez néki igazságul." Ezért áldatnak meg benne és az ő magvában az összes népek. Viszont a törvény cselekedeteket követe! és pedig