Kiss Jenő: A megigazulás útja. Törvény vagy evangéliom. A Galáciai levél (Sopron, 1941)

1. Főrész.Az általa hirdetett evangélium védelme

32 Az ígéret olyan, mint a végrendelet. 1Π. 15—16. v. 15 „Atyámfiai emberi módon szólok. íme (még) egy embernek meg­erősített végrendeletét sem teheti senki érvénytelenné és nem fűzhet 16 hozzá semmit. Már pedig az ígéretek Ábrahámnak és „az ő magvának" szóltak. Nem mondja (az írás): „utódainak", mint soknak, hanem mint egyre vonatkozólag: „és a te magodnak, aki a Krisztus." 15 Ha látszólag rapszodikus is az apostol gondolkozásmódja, maga a főgondo­lat világos, nevezetesen, hogy az ígéret és így a hit Ábrahám személyében meg­előzi a törvényt; ezt a gondolatot most egy más szempontból kívánja alátámasz­tani. Az „emberi módon" kifejezés az apostolnál többször is előfordul olyan esetekben, amikor felvilágosító példát használ, de, amikor egyúttal figyelmez­tetni is akar arra, hogy emberi módon, azaz gyarlón szól, hogy azt, amit mond, nem lehet minden vonatkozásban értékelni, csak egy bizonyos értelemben. A hasonlat, amelyet használ, a polgári életből, közelebbről a végrendelkezés területéről szól. Zsidó területen is, méginkább Galáciában a római örökösödési jog volt érvényben. Ε szerint a kellőképen lezárt, hitelesített végrendeleten semmiféle változtatást sem lehet eszközölni; amíg a végrendelkező életben volt, ő változtathatott rajta, de itt arról van szó, hogy a végrendelet érvényben van, és nem lehet változtatni rajta, mert a végrendelkező már meghalt. A használt görög szó nemcsak végrendeletet, hanem ószövetségi alapon szövetségkötést is jelent. Tehát Ábrahámmal kötött szövetségre is utal a kifejezés. Az Ábrahám és Isten között kötött szövetség, amelyet végrendelethez hasonlít, nem értelmez­hető úgy, hogy, aki azt kötötte, Isten, meghalt; — ebben rejlik éppen az emberi 16 módon szólás. A gondolat az, hogy a kötött szövetség, az adott ígéret ereje épen olyan nagy, mint az érvényes végrendeleté. Nem lehet rajta változtatni. Nem változtathat rajta nevezetesen a később adott törvény. Az ígéret pedig tartalmilag arról szól, hogy az Ábrahámnak és az ő magvának, mint egynek, tehát Izsáknak és az ezen ágon való utódoknak szól, végsősorban e sorrendet lezáró Krisztusnak, ill. Krisztusban. Tehát a „benned áldatnak meg a népek'·' értelme: benned és a te magodban, aki a Krisztus. Tehát már az Ábrahámnak adott ígéret Krisztusra utal, és nem mint a zsidók vélték, a test szerint leszárma­zott utódokra (Róm. 9, 6—7.), Krisztusra vonatkozó jövendölés, messiási prófécia. A korábbi ígéret és a későbbi törvény egymáshoz való viszonya. III. 17—18. ν. 17 „Azt mondom pedig, egy az Isten által előre megerősített vég­rendeletet (rendelkezést) a 430 esztendő múlva történt törvényadás 18 nem tesz érvénytelenné, hogy lerontsa az ígéretet. Mert, ha törvény­ből való az örökség, akkor többé nem ígéretből. Ábrahámnak pedig ígéret által ajándékozta azt Isten." 17 Ε versekben a végrendeleterejü szövetségkötés másik következményét vonja le. A törvény nemcsak azért nem változtathat az ígéreten, mert négyszázharminc esztendővel későbbi (2. Móz. 12, 40. a LXX görög fordítása szerint), hanem, mert annak lényegével teljesen ellentétes. Ígéret és törvény ugyanis szembenállanak egymással. Az ígéret kegyelem, a törvény pedig jog. Az ígéret Istenre tekint, a törvény az emberre. Az ígéret hitből való, a törvény cselekedetből. „Hitt Ábra­hám és tulajdoníttaték ez néki igazságul." Ezért áldatnak meg benne és az ő magvában az összes népek. Viszont a törvény cselekedeteket követe! és pedig

Next

/
Oldalképek
Tartalom