Kiss Jenő: A megigazulás útja. Törvény vagy evangéliom. A Galáciai levél (Sopron, 1941)

1. Főrész.Az általa hirdetett evangélium védelme

22 de egyben állandóan ösztönzi Isten akaratának teljesítésére, ezért bár a hivő állandóan gondol a bekövetkező ítéletre, nem fél attól, mert é'etét Isten akaratának megfelelően formálja. Isten ajándéka, de a hit által feltételezett. Az ember a hit által ragadja meg, de a hit is kegyelmi adomány. Eltekint az emberi érdemtől, de követeli a megfelelő keresztyén szent életfolytatást, amely az ítélet mértéke lesz. Egyrészt felmentő ítélet, másrészt életújitó hatalom. A megigazít» ítélet fokozatosan válik azzá az életújító hatalommá, amely a bűnt legyőzi. A felmentő ítélet átvezet az új életigazság állapotába. Mindezen ellentétek azonban nem atomizálják az Isten igazság gazdag tartalmát, hanem annak különböző oldalait mutatva be, zárt egységbe foglalják. Ezt az igazságot, mint az Istentől származó és az ember által elsajátítandó kegyelmi ajándékot Isten az apostol bizonysága szerint — amellyel megegyezik az egész Újszövetség, egyetlen feltételhez kötötte: a Jézus Krisztusban való hithez. A Krisztus szó Jézus mellett eredetileg állítmánykiegészítő. Krisztus a Jézus, vagyis Messiás. Ez volt az első keresztyének hitvallása, ö és senki más. A hit, amelyről szó van, a Jézusban, mint Krisztusban, mint Megváltóban való hit, sőt mint az én Megváltómban való hit, aki engem váltott meg életével, szenvedésével, halálával és feltámadásával, és pedig a bűnnek, halálnak és ördögnek hatalmából. Amikor az apostol a Jézus Krisztusban való hitről szól, akkor jut el a közös alapról kiindulva a zsidó felfogáshoz viszonyítva a keresztyénség abszolút új, a zsidósággal teljesen ellentétes jellegéhez. De nemcsak a zsidósághoz való viszonyban, hanem minden egyéb valláshoz való viszonyban. A Jézus Krisztusban való hit és ezen hit által Isten előtt való megigazulás a keresztyénségnek minden egyéb vallástól kizáró módon megkülönböztető sajátossága. Joggal állHotta ezért Luther ezt a reformáció középpontjába, joggal hangsúlyozzák ennek jelentőségét generációról-generációra a hitbeli újjáébredések idején, napjainkban is, a két világháború szörnyű tapasztalatai és ezzel a 19. sz.-nak az ember határtalan fejlődési képességébe vetett balgatag hitének összeomlása után. Ez csakugyait az „articulus stantis ac cadentis ecclesiae", az a hittétel, amellyel áll vagy bukik az egyház. Ali, ha megtartja, bukik, ha elhagyja. A Jézus Krisztusban való hit megint egy olyan gazdag fogalom, amelyet, amikor egy konkrét íráshely magyarázatáról van szó, teljes egészében nem részletezhetünk. Csak a fogalom jelentőségének megértése kedvéért fogjuk röviden össze az írásból, főként az apostolnál megtalálható különböző jellemvonásait. Ez a hit nem egyszerű elhivés; mint láttuk, Jakab szerint az ördögök is hisznek és rettegnek; nem tantétel, nem hitigazságök összefoglalása; nem is érdem, mint ahogy a hittel a zsidó elgondolásban találkozunk, hogy az a cselekedeteket kiegészítő, érdemjellegű emberi tevékenység. Róm. 3, 28.; és ezért nem lehet dicsekedni vele Róm. 3, 27.; mint feljebb láttuk, Isten adománya Gal. 5, 22.; több, mint egyszerű remény Róm. 4, 18.; bár a jelen mellett a jövőre is vonatkozik, 2. Kor. 5, 7.; Gal. 5, 5., feltétlen bizalom Isten kegyelmében, amely Krisztus által nyilvánul meg, Róm. 4, 5.; Isten iránti engedelmesség, Róm. 1, 5.; egyetemes jellegű, Róm. 3, 30. 31.; 9, 30.; élő, növekvő, Róm. 4, 19.; a szeretet áltat tevékeny, Gal. 5, 6.; I. Kor. 13, 2. Krisztusra vonatkozik, és pedig az érettünk meghaló és feltámadó Krisztusra, Róm. 3, 25.; Gal. 3, 1.; vigyázni kell rá, mert megtartása nem könnyű, el is veszthető, I. Kor. 16, 13.; gyökerei visszanyúlnak Ábrahám idejére és magatartására, Gal. 3, 6.; Róm. 4. Még folytathatnánk e sort, hogy e rendkívül gazdag és páratlanul fontos theológiai fogalom jellemvonásait részletezzük, de ez már ezen íráshely magyarázatán messze túl vinne bennünket. Az itt közölt jellemvonásokból is láthatjuk egyedülálló jelentőségét, hogy nevezetesen nélküle keresztyénségről nem beszél-