Kiss Jenő: A megigazulás útja. Törvény vagy evangéliom. A Galáciai levél (Sopron, 1941)

1. Főrész.Az általa hirdetett evangélium védelme

19 A hit által való megigazulás egyetemes törvényét fejezi ki, amely ha vonatkozik a természet szerint zsidókra, de vonatkozik a „pogányok közül való bűnösök"-re is, hiszen, ha a zsidó a törvény birtokában is a hit által igazulhat csak meg, méginkább áll ez a pogányokra, akiknek a törvény sincsen birtokukban. Zsidó és pogány között való különbség csak emberi különbség, ha mindjárt a zsidó nép, akinek számára a törvény és még előbb az ígéretek adattak, vallási büszkeségét bizonyos mértékig osztja is, hiszen magát is beleérti a meghatározásba: Mi természet szerint zsidók és nem a pogányok közül való bűnösök. Nem abszolút, hanem csak viszonylagos különbségről van szó a törvényhez való magatartás alapján. De annál súlyosabb jelentősége van szavainak, ha mint természet szerint zsidó állapítja meg azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által. Mielőtt a megigazulásra vonatkozó felfogásának ismertetésére térnénk át, meg kell állapítanunk, hogy ezen alapvető bibliai és reformációi tanítás mintha napjainkban elsikkadna igehirdetésünkből és vallási gondolkodásunkból. Megelégszünk az istenhit hangsúlyozásával. Pedig ez nem elég. Az ördögök is hisznek Istenben és rettegnek tőle Jakab levele szerint (2, 19). A természetben magát kijelentő Isten helyett inkább beszélhetünk elrejtőzködő Istenről, és ez még nem a bibliai istenismeretnek megfelelő. Még a teremtő Istenről való igehirdetés is nélkülözi a keresztyén alapvonást, amíg a Jézus Krisztusban megváltó Istenről nem beszélünk. A megigazulás az Isten előtt igazságrajutásnál a súlypontnak az emberről Krisztusra való áttolása. Ha büszkén valljuk is a reformáció örökségeként az egyedül hit által való megigazulást Isten kegyelméből, mindennapi vallásos életünkben még sokat kísért holmi rejtett vagy tudatalatti visszahajlás a zsidó cselekedetbeli kegyességhez. Nemcsak a római egyházban. Nálunk is. Szeretnénk megalkudni, egy kis jogot, egy kis érdemet a magunk számára biztosítani, és így végül zsidó minta szerint magából a hitből is érdem lesz. Amikor világi tudásunkkal, egyházunk, népünk, vagy az egész emberiség érdekében végrehajtott „érdemeinkkel" dicsekszünk, amikor a faji keresztyénségnek végeredményben szintén zsidós színezetű elgondolásával hozakodunk elő, amikor „mi" akarjuk az egyházat megmenteni, és „mi" akarunk Krisztus számára új meg új területeket és népeket megnyerni, akkor már benne vagyunk az álcázott, tudatos, vagy tudatlan „érdem"-keresztyénségben, a jó cselekedetek emberileg értékelt kegyességében. (Dehn.) A hit által való megigazulás ezzel szemben egészen Istennek rendel alá bennünket. Ö minden, én semmi. Még a hit is az ö ajándéka a Szentlélek által. Az igazság alapvető, zsidó theológiai fogalom. Ebből indul ki az apostol, hogy a zsidóság előtt ismert, sőt szent fogalom fejtegetésével a közös kiindulási alap révén az ismert fogalom új, evangéliomi értelmezésével az evangéliomot a zsidó számára is megközelíthetővé tegye, ill. a csökönyös, farizeusi felfogás teljes tarthatatlanságát kimutassa. Alapvető zsidó theol. felfogásból indul ki az apostol, és mégis e ponton a leghatározottabb az elkülönülése a zsidó felfogástól, sőt e ponton töri össze a zsidó-farizeusi theológiát teljes egészében. Ezzel kapcsolatban kell utalnunk megint a fent már érintett gondolatra, hogy milyen vérszegény, a való helyzetnek egyáltalában meg nem felelő korunk egyes irányzatainak Pálról való felfogása, amikor „zsidó" theológusnak akarják odaállítani azt, aki tulajdonképen a zsidó theológiai felfogást összetörte. A zsidó tévelygéssel szemben az igazság fogalmának ellentétes értékelésével mutatja ki a zsidóság önámításával szemben az evangéliomnak a zsidó kegyesség! felfogástól elvi ellentétben álló igazság fogalmát. De nemcsak a zsidósághoz vaJó viszonyban, hanem egyetemes emberi szempontból mondhatjuk, hogy az