Kiss Jenő: A megigazulás útja. Törvény vagy evangéliom. A Galáciai levél (Sopron, 1941)

1. Főrész.Az általa hirdetett evangélium védelme

14 kájának elismerésén. „Mindenre" egyik irat sem gondol, ami kitűnik abból, hogy a 2. Kor. levélben az apostol még egy damaszkuszi élményéről emlékezik meg, hogy Aretasz király emberei elől hívei a kőfalon át egy kosárban eresztették le és így menekült meg. (11,33.) 22—23 A 22—23. versek szólnak az apostolnak a júdeai gyülekezetekhez való viszonyáról. Figyelmet érdemel ezek megnevezése: a Krisztusban való júdeai gyülekezetek. Az „ekklézsia", mint a keresztyén közösség számára már az evangéliomból ismert kifejezés — szemben a zsidó közösséget jelentő „zsinagóga" szóval, az ötvenes években már közismert és használt kifejezés volt. Arról, hogy az apostol itt Júdeában is hirdette az evangéliumot, nem hallunk, de valószínűnek tarthatjuk, hiszen a Római levélben szól arról, hogy az evangéliumot hirdette Jeruzsálemtől Illyriáig. A palesztinai gyülekezetek érthetően nagy örömmel veszik tudomásul Pál apostoli tevékenységét, de jellemző módon elismerésüket nem irányában fejezik ki, hanem „dicsőítik" érte Istent. Az önigazolás és védelem folytatása (2. jeruzsálemi útja). Pál a jeruzsálemi-apostoli-konventen: II. f. 1—10. v. 1 „Azután tizennégy év múlva ismét felmentem Jeruzsálembe Barnabással, magammal vive Titust is. Felmentem pedig kinyilatkoztatás 2 következtében és elébük adtam az evangéliomot, amelyet hirdetek a pogányok között, de a tekintélyeseknek külön, hogy valamiképen 3 hiába ne fussak, vagy futottam légyen. De még a velem lévő Titust 4 sem, jóllehet görög volt, kényszerítették a köriilmetélkedésre. A belopózott hamis atyafiak miatt azonban, akik alattomban jöttek közénk, hogy kikémleljék a mi Krisztus Jézusban lévő szabadságun5 kat, hogy rabszolga sorra juttassanak, ... akiknek egy órára sem rendeltük magunkat alá, hogy az evangéliom való lényege megmarad6 jon számotokra. Azoktól pedig, akik tekintélyeseknek tűntek fel, — hogy milyenek voltak egykor, azzal nem törődöm, Isten nem személyválogató, — engem ugyanis a tekintélyesek semmire sem kötelezte!:, 7 hanem ellenkezőleg, látván, hogy rám bízatott a körülmetéletlenség 8 evangélioma, mint Péterre a körülmetélkedésé, mert, aki erős volt Péterben a körülmetélkedés apostolságára, az erős volt bennem is a 9 pogányok között; — és megismervén a nékem adott kegyelmet, Jakab és Kéfás és János, akiket oszlopoknak tartanak, a közösség jobbját nyújtották nekem és Barnabásnak, hogy mi a pogányok számára, ők 10 pedig a körülmetéltek számára (hirdessük az evangéliomot), azzal a hozzátevéssel, hogy a szegényekről megemlékezzünk, amit igyekeztem is megcselekedni." 1 A megkezdett munkát Isten megbízása alapján több, mint egy évtizedig zavartalanul folytatta. Ez időre esik az ú. n. első missziói út is, amelyre Barnabással és János Márkussal megy Ciprus szigetén át Kisázsiába, de beletartozik az az idő és hely tekintetében ismeretlen működés, amelyről csak így közvetve van tudomásunk. Ezen idő után a szöveg szerint megint felmegy Jeruzsálembe, tizennégy évvel az első útja után. Ha megtérését a 31. évre tesszük, amire meg van minden jogunk, akkor 48. évre esik ez a második fővárosi útja, amelyre