Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
„A világosság fénylik a sötétségben" (2 — 12. fejezet)
16. 17. 18 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. egészségét. Hogy erre mi indította — magát akarta-e menteni a: szombatnapi munkatilalom megszegése miatt, vagy sem, — arról az evangélista hallgat. Arról sem számol be az evangélista, hogy „a zsidók" — itt nyilván hatóságot, talán a szinedriumot kell a kifejezésen:'érteni, — hogyan vonták felelősségre Jézust. „Üldözőbe vették őt", — mondja az evangélista. Ez vonatkozhatik arra, hogy keresték a felelősségrevonás módját. De könnyen lehet az is, hogy eljárást indítottak ellene: ebben az: esetben Jézusnak a következő beszédét talán úgy kell értelmezni, hogy Jézus a szinedrium előtt védekezik ellenfelei ellen, akik a 18. vs. szerint egyenesen életére törnek. Ö pedig így felelt nekik: Az én Atyám mindezideig munkáikodig, én is munkálkodom. E miatt azután a zsidók még inkább meg akarták őt ölni, nemcsak azért, mivel megszegte a szombatot, hanem mivel a tulajdon Atyjának mondotta Istent és egyenlővé tette magát Istennel. Ezután Jézus válaszolt és azt mondotta nekik: Bizony, bizony mondom nektek, nem cselekedhetik a Fiú magától semmit sem, hanem csak ha látja, mit cselekszik az Atya. Mert amit az cselekszik, azt cselekszi ugyancsak a Fiú is. Az Atya ugyanis szereti a Fiút és mindent megmutat neki, amit ő maga cselekszik. Sőt ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok. Mert amiképen az Atya feltámasztja és megeleveníti a halottakat, ugyanúgy megeleveníti a Fiú is, akiket akar. Az Atya nem is ítél senkit, hanem az ítéletet teljesen átadta a Fiúnak, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldötte. Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki hallja az én igémet és hisz annak, aki engem elküldött, annak örök élete van, az nem megy ítéletre, hanem átment a halálból az életre. Bizony, bizony mondom nektek, eljön az óra és most itt van, amikor a halottak hallják majd az Isten Fiának hangját és akik meghallják, élni fognak. Amiképen az Atyának élete van önmagában, azonképen megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában, sőt hatalmat adott neki az ítélettételre .is, mivelhogy Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen! Eljön az óra, amikor azok, akik a sírokban vannak, mind meghallják az ő hangját s akik jót cselekedtek, kijönnek, hogy feltámadjanak az életre, akik pedig roszszat cselekedtek, hogy feltámadjanak az ítéletre. Nem cselekedhetem én magamtól semmit: amint hallom, úgy ítélek. Az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki küldött engem. A betesdai beteg meggyógyításához hosszú vitabeszéd kapcsolódik. Jézus védekezése mindjárt kezdetben túlmegy azon a vitakérdésen, hogy helyesen járt-e el, mikor a beteget szombatnapon meggyógyította. A vitakérdés ebben a formában a szinoptikus elbeszélésre jellemző. Ott Jézus arra hivatkozik, hogy általában az írástudók sem tekintik a szombatnapi munkatilalom megszegésének, ha a halálos veszedelembe került emberen •84
