Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

„A világosság fénylik a sötétségben" (2 — 12. fejezet)

vei köztük teljes akarati egység áll fenn. A Fiú minden cselekedete az Atya szolgálata, az Atya pedig „mindent átad a Fiúnak", „mindent mutat neki, amit ő maga cselekszik" (5, 20), vagy más szóval teljesen a Fiú kezébe adja a megváltás művét (v. ö. Mát. 28, 18). Ezért van annak, aki a hit engedelmes és bizodalmas közösségében van a Fiúval, „örök élete", az átment a halálból az életre s azt nem sújtja ítélettel (5, 24; 3, 18). Viszont a hitetlen, — más szóval: „aki nem engedelmeskedik a Fiúnak", — „az nem látja meg az életet", nem „megy be Isten királyságába", az már ítélet alatt van (3, 18): „az Isten haragja marad rajta". Egyfelől tehát „Isten haragja" — mint az Újszövetségben egyebütt is — Isten eljövendő, utolsó ítéletére utal (v. ö. pl. Mát. 3, 7; Luk. 3, 7; 21, 23; Róm. 2, 5. 8; 3, 5; 5, 9; I. Tessz. 1, 10; Jel. 6, 17; stb.), másfelől pedig már most megvalósul a hitetlenen (v. ö. Róm. 1, 18; I. Tessz. 2, 16). Hit pedig nemcsak annyi mint Jézushoz jönni (v. ö. a hitről 48. k. lap!), hanem engedelmesség iránta éppen úgy, mint ahogy a hitetlenség „engedetlenség" Isten és az ő igéje iránt (v. ö. Róm. 1, 5; 11, 30—31; 15, 31; I. Pét. 2, 7—8; 3, 1; 4, 17; Csel. 14, 2; 19, 9). Ahogy a Nikodémussal folytatott beszélgetésben hallottuk (3, 11), úgy olvassuk itt is, hogy ,,Krisztus tanúbizonyságtételét senki sem fogadja el". Evvel a panasszal szemben azonban ott áll az a megállapítás: „Aki elfogadja az ő tanúbizonyságtételét, az pecsét alatt tanúsítja, hogy Isten igaz". A sok hitetlen és engedetlen ember ellenére is vannak olyanok, akik elfogadják Krisztus tanúbizonyságát. Ezek tapasztalják és tudják, hogy amit a tanúbizonyság ígért és állított, az igaz, tudják, hogy nekik a Krisztussal való közösségben valóban van örök életük. Tudják tehát, hogy Isten nem hazudik, hanem hogy minden szava, minden ígérete „igaz". „Igaz" nemcsak abban az értelemben, hogy amit mond, az megfelel a tényeknek, hanem Isten „igaz" abban az értelemben is, hogy minden ellenkező látszat ellenére beteljesíti azt, amit mond, valóra váltja ígéretét. Azok, akik hittel fogadiák Krisztus tanúbizonyságát, éppen ennek lesznek ,.pecsét alatt tanúsítói", tehát olyanok, akik teljes hitelességgel tanúsíthatják és tanúsítják is, hogy Isten teljesíti igéjét. Ők ennek a saját személyükben is bizonyságai. 4, 1—42: A samáriai asszony története. Amikor az Űr megtudta, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel meg, mint János (Jézus maga ugyan nem keresztelt, hanem csak a tanítványai), elhagyta Júdeát és ismét visszatért Galileába. Ide Samárián keresztül kellett mennie. így érkezett Samáriának Sikár nevű városához, annak a földbirtoknak a közelébe, melyet Jákób adott fiának, Józsefnek. Ott volt Jákób kútja. Jézus — az utazástól fáradtan — azon mód leült a kút mellett. [Ekkor] mintegy hat óra volt. Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus mondotta neki: Adj innom! Tanítványai ugyanis elmentek a városba élelmet vásárolni. A samáriai asszony ekkor azt mondotta neki: Zsidó létedre hogyan kérhetsz inni tőlem, a samáriai asszonytól? (A zsidók tudniillik nem érintkeznek a samáriabeliekkel.) Jézus válaszolt és mondotta neki: Ha ismernéd az Isten ajándékát s hogy ki az, aki azt 3(> 32. 33. 4, 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 4, 1, 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 69