Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
„A világosság fénylik a sötétségben" (2 — 12. fejezet)
22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 3.2. 33. 34. szólal meg és Jézus szavai — különösen azáltal, hogy önmagáról harmadik személyben beszél, mint az Emberfiáról és a Fiúról — úgy hangzanak, mintha észrevétlenül átsiklanának az evangélista prédikációjába. Kétségtelen, hogy az evangélista szándékkal formulázza úgy Jézus szavait, hogy azokban tükröződjék a feltámadott és dicsőségébe felment Urára tekintő gyülekezet hite. Az elmondottakkal függ össze, az' az újabbkori írásmagyarázóknál sokat vitatott kérdés, hogy vájjon „történeti személy-e" Nikodémus és hogy vájjon a vele folytatott beszélgetés történeti tényre támaszkodik-e. Az újabb magyarázók jelentős része szerint ugyanis Nikodémus személyét az evangélista, vagy esetleg az általa felhasznált forrásirat szerzője alkotta meg s ugyancsak ő alkotta meg Jézus vele folytatott beszélgetését is. E szerint a felfogás szerint Nikodémus személye csak arra való, hogy alkalmat adjon Jézusnak evangéliuma kifejtésére. Ezt a véleményt nemcsak azért kell helytelennek mondani, mivel Nikodémusról az evangélista még többször is tesz említést, hanem még inkább azért, mivel Nikodémus nem valami típust testesít meg, — noha természetszerűleg vannak benne tipikus vonások is! — hanem Jézus történetének egyik életeleven szereplője. Egyes írásmagyarázók Nikodémust azonosítani szeretnék az evangéliumi gazdag ifjúval (v. ö. Márk 10, 17 kk; Máté- 19, 16 kk.; Luk. 18, 18 kk.). E mellett az azonosítás mellett nemcsak az hozható fel érvül, hogy Lukács a gazdag ifjút „főember"-nek mondja, hanem az is, hogy a Nikodémussal folytatott beszélgetés témája válasz ugyanarra a kérdésre, melyet a gazdag ifjú tesz fel Jézusnak. Mindez azonban végeredményben nem elegendő alap ahhoz, hogy a gazdag ifjút és Nikodémust azonosítsuk3, 22—36: Keresztelő János utolsó tanúbizonyságtétele. Ezután Jézus elment tanítványaival Júdea földére; és ott időzött velük és keresztelt. János pedig szintén keresztelt Énonban, Szálim közelében, mert sok víz volt ott. És [az emberek] odamentek és megkeresztelkedtek. Mert Jánost [akkor] még nem vetették volt tömlöcbe. Ekkor vita támadt János tanítványai és egy zsidó között a tisztulás felől. Ezért felkeresték Jánost és azt mondták neki: Mester, aki veled volt a Jordánon túl, akiről tanúbizonyságot tettél, íme, ez az ember keresztel és mindenki őhozzá megy. János válaszolt és mondotta: Semmit sem tehet a magáévá az ember, csak ha kapja a mennyből. Ti magatok vagytok a tanúim, hogy megmondottam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem követként járok előtte. Az a vőlegény, akinek menyasszonya van. A vőlegény barátja pedig, aki ott áll és hallja őt, örvendezve örül a vőlegény hangját hallva. Ez az én örömöm beteljesedett. Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem. Aki felülről jött, mindenkinél feljebb való. Aki a földről való, földi az és földi dolgokat szól. Aki a mennyből jött, mindenkinél feljebb való. Arról tesz tanúbizonyságot, amit látott és hallott, de az ő tanúbizonyágtételét senki sem fogadja el. Aki elfogadja az ő tanúbizonyságtételét, az pecsét alatt tanúsítja, hogy Isten igaz. Mert akit az Isten küldött, az az Isten beszédeit szólja. Az Isten ugyanis 66 > \
