Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
Függelék - II. Az evangélista és műve
dig abban, a veszélyben van, hogy döntése visszavonhatatlanná lesz, azért nem tuSTJézushoz menni (6, 44) és nem tudja hallani és meghallani Jézus igéjét (8, 43), vagyis végkép nem tud hinni „az Isten egyszülött Fiának a nevében". Azért „aki nem hisz, már elítéltetett" (3,18). Az ítélet pedig teljesen Jézus kezében van (5, 22), mivel az ő igéje állít bennünket döntés elé. így válik ítéletté a világ fejedelme fölött a megváltás művének beteljesedése (12, 31; 16, 11). Az ítélet ebben a visszavonhatatlanságában már most eszkatológikus valóság. De ez nem szünteti meg az utolsó ítéletet, amikor a Fiú előhívja a halottakat sírjaikból, azokat, „akik jót cselekedtek, hogy feltámadjanak az életre, azokat pedig, akik rosszat cselekedtek, hogy feltámadjanak az ítéletre" (5, 29) s elvegyék cselekedeteik büntetését. A negyedik evangélium üzenete itt is beletorkollik az egész őskeresztyénség egyértelemmel vallott hitébe. 3. Az evangélium szövege és keletkezésének ideje 1. Amióta a negyedik evangélium a mult század első felében a történeti kritika gyújtópontjába került, ismételten történtek kísérletek arra, hogy keletkezését a szinoptikus evangéliumokéhoz hasonló formában értsék meg, tehát vagy úgy, hogy az evangélista egy vagy több forrásiratot használt fel és dolgozott bele iratába, vagy pedig úgy, hogy egy redaktor egy régebbi evangéliumi iratot dolgozott át. A legújabb időben különösen két német teológus, Hirsch Emánuel és Bultmann Rudolf tűntek fel ilyen megoldási kísérletekkel (v. ö. fent 334. lap). Azonban egyik kísérlet sem látszik elfogadhatónak s már az a körülmény is erősen gyengíti szerzőik okfejtését, hogy az evangélium szövegének boncolásánál jórészt egymással ellentétes eredményekre jutnak. Ezért ezekkel a kísérletekkel, melyek az evangélium igazi megértése és üzenetének tolmácsolása szempontjából különben sem jelentősek, itt nem is foglalkozunk részletesebben. 20 7 Meg kell azonban említenünk azokat a kísérleteket, amelyek a negyedik evangélium elbeszélésrendjében található nehézségek megoldására törekszenek. Ezekre a nehézségekre a szöveg magyarázata során már rámutattunk.· A legfontosabbak a következők: 1. a 21. fejezet kérdése, amennyiben 20, 31 lezárja az evangélium szövegét; 2. a búcsúbeszédek rendjének kérdése, amennyiben 14, 31 lezárja a búcsúbeszédeket és az elbeszélés 18, l-ben folytatódik; 3. az 5. és 6. fejezetek egymásutánjának a rendje: az evangélium elbeszélésének rendje simább volna, ha a 4. fejezet után a 6. és utána az 5. következnék; 4. a 10. fejezet problémája: simább volna a szöveg összefüggése, ha a 9, 41 után 10, 19—21 lezárná a vakon született meggyógyítására vonatkozó elbeszélést, utána 10, 22—29 folytatná az elbeszélést és itt következnék 10, 1—18; ez a megoldás sem ad teljesen sima gondolatmenetet, de a jelenleginél mégis valamivel jobb; 207 A negyedik evangélium irodalmi kritikájáiak az újabb kísérleteiről jft áttekintést ad Jeremias Joachim: „.Tohanneische Literarkritik" (Theol. Blätter, 1941. SS k. lpk) c, tanulmánya.' •362
