Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
Függelék - I. Kiegészítések az evangélium magyarázatához
művének végrehajtására, úgy küldi és adja az Atya a Paraklétoszt is, hogy teljességre juttassa Jézus művét és annak érvényt szerezzen. Azután 2. a Paraklétoszt nem fogadja be, nem is „látja" és nem is „ismeri meg" a világ (14, 17): ahogyan nem fogadja be és nem ismeri meg Krisztust a világ, ugyanígy van a Paraklétosszal is, ebben is Jézus sorsa folytatódik. Ugyancsak a Krisztussal való szoros kapcsolatra, ill. a kinyilatkoztatás sajátos jellegére utal 3. az a vonás, hogy a Paraklétosz „nem magától szól, hanem szólja, amit hall". A Paraklétosz is Isten kinyilatkoztatását hozza és így nem Istentől függetlenül, hanem ellenkezőleg, Isten iránti engedelmességben hirdeti, amit hirdet. Végül 4. a Paraklétosz Krisztus művét nemcsak azzal viszi tovább, hogy arról tanúbizonyságot tesz, hanem azzal is, hogy „meggyőzi" a világot bűnéről, feltárja és rábizonyítja azt. A Paraklétósznak ebben a funkciójában válik valósággá Isten „igazsága" (iustitia), az, hogy Isten igazság szerint ítél, a szó igazi és teljes értelmében „igazságot szolgáltat". Itt teljesedik be az ítélet, — akkor is, ha azt a viiág nem is veszi észre vagy éppen büszkélkedik azzal, hogy az ítélet alól megmenekült, hogy Istennek nincs hatalma fölötte. így folytatódik Krisztus műve a Paraklétoszban, így veszi át az utóbbi azt, amit Krisztus hozott, sőt így jeleníti meg Krisztust nemcsak tanítványai számára, hanem a világ előtt is a Paraklétosz. Uonnét származik Isten Lelkének ez a sajátos neve és milyen összefüggésben van ez a név a Lélek munkájával? Fentebb láttuk, hogy „paraklétosz" annyit jelent, mint „segítő", „szószóló", „ügyvéd" s hogy ea a név a peres, ill. bíráskodási eljárásra utál bennünkét.~A „paraklétosz" mint idegen szó átment a késői zsidóságba, nevezetesen a zsidó írástudomány szóhasználatába a „perakiét" formában s annyit felent, mint „szószóló", azután — mint a gyakrabban használt szinonim kifejezés „szenégor" = συνήγορος) — annyi, mint „ügyvéd", „védő", „védőügyvéd". Ellentéte a „peraklét"-nak a „katégór" (κατήγορος) azaz „vádló". A rabbinisztikus írástudományban szó van arról, hogy az ember mellett, egyfelől „szószólók", ,,védők" lépnek fel, akik őt védik és az ítélettel szemben szót emelnek az érdekében, másfelől pedig az embernek vádlói támadnak. Így mondja egy R. Eliézer ben Jákobnak (élt Kr. u. 150 táján) tulajdonított mondás: „Aki betölt egy parancsolatot, az szószólót (,,peraklét"-ot) szerzett magának de aki megszegi a törvényt, annak vádlója („katégor") támadt. A töredelem és a jócselekedetek a büntetés^ sei szemben olyanok, mint egy pajzs" (Pirke abót 4, 11). Az írástudomány ilyen értelemben tekinti szószólóknak nemcsak a törvény megtartásával szerzett érdemeket, hanem a töredelmet és jócselekedeteket, valamint az alamizsnát és az irgalmasság cselekedeteit. Mindezek mintegy az ember védőügyvédeként (,,peraklét"-jaiként) szólalnak meg, amikor· az ember Isten ítélőszéke elé kerül. A zsidó írástudomány emlékeiben tudomásunk szerint arra nincs adat, hogy a Szentlelket nevezték volna „peraklét"-nak, de előfordul a Szentlélekre vonatkozólag a „peraklét"-tal szinonim „szenégór" s vannak nyomok arra nézve, hogy egyes esetekben a Szentléleknek tulajdonítottak olyan funkciót, amely megfelel a „perakiét" fogalmának. így egy pseudoepigrafikus iratban azt olvassuk, hogy az ember körül két „lélek" foglalatoskodik, „az igazság lelke" és a „tévelygés lelke", az értelmi belátás a kettő közt áll, úgyhogy az ember abba az irányba hajolhat, amelyikbe akar. „Az igazság lelke bizonyságot tesz mindenről, vádol mindent; a bűnös pedig elpirul saját szíve előtt és nem meri felemelni szemét a bíróhoz" (Júdás Testamentoma, •311