Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

Az Ige testté lett (1,1-18)

egyházi atyák is. Kétségtelen, hogy ez a szövegváltozat éppen olyan jól beleillik a prológus gondolatmenetének az összefüggésébe, mint az általunk megszokott szöveg. Sőt, míg az utóbbi lényegileg nem mond újat a 12. vs-hez képest, addig ez a szövegváltozat előbbre viszi egy lépéssel a prológus gondolatmenetét és nagy nyomatékkal utal rá arra, hogy kicsoda az, akiben az istenfiúságot elnyertek hisznek. — Ennek ellenére sem lehet teljesen valószínűsíteni, hogy a jelzett szövegváltozat volna az evangélium eredeti szövege. Súlyos érv e szövegváltozat ellen t. i. egyfelől az a körülmény, hogy egyetlen görög kézirat sem tanúsítja, holott igen bajos elképzelni, hogy minden görög kéziratból teljesen kiveszett volna- De ehhez másfelől hozzájárul az a gyanú is, hogy e szövegváltozat krisztológiai érdeknek köszöni az eredetét s hogy éppen azért veszhetett volna ki a szövegekből bajosan, mivel súlyos érv lehetett volna az ókorban Krisztusnak Szűz Máriától való születésére. Lehetségesnek kell azonban mondani azt is, hogy a szokott szöveg is tartalmaz egészen finom utalást Krisztus születésének a titkára s hogy ez a körülmény elősegítette a szóban forgó szövegváltozat keletkezését. ,,És az Ige testté lett." A prológus evvel a mondattal érkezik el a csúcspontjához. Ezt a mondatot szoktuk idézni akkor is, amikor az Evangélium üzenetének a legmélységesebb és legboldogítóbb titkát akarjuk tömör szavakkal kifejezni. Valóban, az incarnatioban nemcsak a kinyilatkoztatás titkokkal teli, végére járhatatlan bölcseségének a gazdagsága tárul fel a hit ámuló szemei előtt, hanem megnyilatkozik előttünk Isten atyai szívének, kifogyhatatlan kegyelmének minden bennünket elárasztó jósága is: Isten örökkévaló Urunk, Teremtőnk és titokzatos csodákkal teli lényünk Alkotója, kinek kezében parányok vagyunk, az incarnatio csodája által Atyánk, mi pedig Fiának testvéreivé leszünk. Megfejteni az incarnatio titkait nem lehet. Az evangélium is csak a titkot rögzíti, de nem szól semmit sem arról, mikor s hogyan ment végbe a csoda. Ezért nem is helyes ennek az igének az alapján szabadjára engedni képzeletünket, hogy megfejtsük azokat a titkokat, melyekről az evangélista még célzásokkal sem lebbenti fel a fátylat. Meg kell elégednünk azzal, hogy e mondat értelmét és tartalmát állítsuk magunk elé. Most már nem arról van szó, hogy mi volt kezdetben. Nem is általánosságban utal arra az evangélista, hogy az Ige világossága fénylik a bűnbe süllyedt világ sötétségében (5. vs.). Az üdvtörténet talajára lépünk, mikor ezt a mondatot olvassuk: „Az Ige testté lett". A „test" szóval ismét azt a görög főnevet fordítjuk, mely tulajdonképpen annyit jelent, mint „hús" és — mint fentebb már hangsúlyoztuk, — az egész embert jelöli meg, — tehát nemcsak lényünk egy részét, mint ahogy a magyar „test" szót leginkább használni szoktuk. Az evangélista tehát nem azt mondja, hogy az Ige emberi testnek a formáját öltötte magára, mint valami ruhát vagy ideig-óráig tartó színpadi szerepet. Még kevésbbé van arról szó, hogy az Ige átváltozott volna s egyszerre csak emberként jelent volna meg a világban. Ilyesféle képzetek az ókori pogány ember számára gyakoriak voltak: hányszor mesél a mitológia arról, hogy istenek emberi alakban jelentek meg a földön és emberekkel emberi módon érintkeztek. Az evangéliumban egészen másról van szó. Az Ige nem időlegesen vett emberi alakot magára, hanem emberré lett úgy, hogy a bölcsőtől fogva a golgotai keresztig emberi sorsot vállalt, emberként élt és halt meg. Jézus Krisztus nem az Igének, egyik megjelenési formája, hanem az Ige Jézus Krisztus és Jézus Krisztus az Ige. El kell utasítani azt a feltevést is, mintha az Ige időlegesen oly módon szállt 1 31