Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
Krisztus elmegy az Atyához (13 — 20. fejezet)
nyainak az ú. n. missziói parancsot. A legtöbb érintkezést a negyedik evangélista elbeszélése Lukács tudósításával mutatja. Lukács t. i. nemcsak az üres sír megtalálásának a történetét mondja el lényegileg Márk tudósítása nyomán (Luk. 24, 1—11), hanem említést tesz arról is, hogy a tanítványok közül néhányan szintén felkeresték a sírt és azt valóban üresen találták (Luk. 24, 24), 13 4 valamint elmondja a feltámadott' Jézus megjelenését a tanítványok körében a feltámadás napjának estéjén (Luk. 24, 36—49). Ez a tudósítás sok tekintetben rokonságot mutat a negyedik evangélista elbeszélésével. Megegyezik Lukács és János evangélista egymással annyiban is, hogy mindkettő tud a feltámadott Jézus megjelenéséről tanítványai előtt Jeruzsálemben, holott Márk 16, 7 arra enged következtetni, — és ugyanígy mondja Máté is, — hogy Jézus Galileában jelent meg tanítványainak. A negyedik evangéliumban ezzel szemben csak a függelékben van szó arról, hogy Jézus Galileában is megjelent a tanítványok közt. A harmadik és a negyedik evangéium így a húsvéti történetek tekintetében az ú. n. „jeruzsálemi hagyományágat" képviseli. 2. Az evangélium utolsó fejezete a húsvét fényének a ragyogását tükrözteti. A feltámadás világításában mutatkozik meg, hogy Jézus halála által megdicsőült, vagyis „az Atyához megy" (v. ö. 14, 12. 28; 16, 28): ily módon Jézus _feltámadásában lényege szerint már beteljesedik az, amit tanítványainak a búcsúbeszédek során ígért. Erre a húsvéti történetek kapcsán az evangélista ismételten rámutat. így utal arra, hogy Jézus „felmegy az Atyához" (20, 17), továbbá elmondja, hogy Jézus kiküldi tanítványait és küldetésükhöz a tanúbizonyságtétel Lelkét, a minden igazságra vezérlő Szentlelket adja nekik (20, 22): már itt beteljesedik a Paraklétoszra vonatkozó ígéret. De a húsvéti történet nemcsak azt mutatja meg, hogy a golgotai kereszt nem tragikus sorsfordulat, még kevésbbé mindent maga alá temető kudarc, az eszményi törekvésekkel telt hősnek a bukása, hanem világosan az olvasó elé tárja Krisztus megdicsőülését is. Ezen túl a-húsvéti történet a tanítvány szeme elé állítja, hogyan válik valóra Krisztus műve köztünk, tanítványai közt — az Egyházban. Az eddigiek során az evangélista elbeszélése azt világosította meg, hogyan vitte véghez Krisztus a váltság művét, a húsvéti történet azt jeleníti meg, hogyan építi Krisztus Egyházát, hogyan munkál hitet azokban, akiknek megjelent és azokban is, akik „nem látnak és mégis hisznek" (20, 29). A magdalai Mária és Tamás mindketten látták a feltámadott Krisztust és az ő megjelenése ébresztette fel bennük a hitet, győzte la a kételkedést. Azonban az evangélista a húsvéti történetek által útmutatást ad azoknak is, akik „nem látnak". Egyfelől utal arra az igére, mely Krisztusról és az ő feltámadásáról tesz bizonyságot: Akkor, húsvét reggelén — mondja az evangélista, — a tanítványok „még nem értették az írást, hogy neki fel kell támadnia a halottak közül" (20, 9). Csak később világosodott meg nekik az írás: ez az írás szól és hangzik a gyülekezetben, ennek a bizonyságtétele munkálja a- hitet azokban, akik „nem látnak és mégis hisznek". Ugyanebbe az irányvonalba mutat egy másik mozzanat is. Az evangé134 Luk. 24, 12 is elmondja, hogy Péter az asszonyok híradása után kiszaladt a sírhoz, abba behajolt és csak a lepedőket látta ott. Ez a vers azonban egyik igen régi és tekintélyes kéziratban (ú. n. D. cod. Bezae Cantabrigiensis), valamint az ólatin fordításban hiányzik s ezen túl olyan feltűnő egyezést mutat Ján. 20, 3—8 tudósításával, hogy sok magyarázó szerint betoldás Lukács eredeti szövegébe. Ujabban azonban Jeremiás (,,Die Abendmahlsworte Jesu" 2. kiad. 1949, 74. lap) valószínűsíteni igyekezett, hogy Luk. eredeti szövegéhez tartozott hozzá. •258
