Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

Krisztus elmegy az Atyához (13 — 20. fejezet)

jesedik ki, jut céljához minden, amit Isten ígéretként egykor a páska­bárány rendelésekor népének adott. Krisztus az az igazi páskabárány, aki minden fogságból és rabságból, főként pedig a bűnnek a rabságából, igazi és teljes szabadulást hoz népének. Az igazi páskabáránnyá pedig az evangélista szerint Jézus nemcsak azzal lesz, hogy csontját nem törik meg, hanem azzal is, hogy akkor hal meg, amikor a jeruzsálemi temp­lomban levágják a páskabárányt, — ezt az evangélista itt ugyan nem mondja, de ennek az íráshelynek az idézése ezt is feltételezi. De Krisztus halálában, pontosabban a római katona lándzsa-döfésé­vel teljesedik be az evangélista szerint Zak. 12, 10'is. A zsidóság elve­tette Jézust, sőt halálra adta. Mégis „őrá tekintenek majd, akit átsze­geztek". Nemcsak a római katona „tekintett" fel rá, amikor átszegezte oldalát. De reá tekintenek mindazok, akik tőle várják a szabadulást és váltságot, akik várják, hogy Isten „Dávid házára és Jeruzsálem lako­saira" kiárassza a kegyelem és könyörületesség lelkét. Amint ez az utolsó vers is mutatja, az evangélista előadásában van­nak többé-kevésbbé nyílt, ill. rejtett szimbolikus utalások. Ilyen pl. ép­pen az, hogy Jézus az igazi páskabárány. De Jézus keresztrefeszítésének a történetében még több ilyet is véltek több-kevesebb joggal találhatni a magyarázók. Ezeket röviden meg kell itt említenünk. 1. Jézusról az evangélista azt írja, hogy maga vitte keresztjét. Eb­ben sok magyarázó régóta utalást talál Izsákra, akinek vállára I. Móz. 22, 6 szerint Ábrahám rakta az égő áldozathoz való fát, hogy azt maga vigye az oltárhoz, melyen neki magának kellett megáldoztatni. Izsák így típusává válik a keresztjét a golgotai áldozat oltárához vivő Krisz­tusnak. Az evangélista szövegében ugyan nincs utalás az említett ószövet­ségi helyre, — de mégsem szabad annak a lehetőségét kizárni, hogy nem­csak a későbbi magyarázók, hanem már az evangélista is Krisztus ős­képének látta Izsákot, aki az áldozati fát az oltárra vitte. 2. Az evangélista említést tesz Krisztus varrás nélküli köntöséről, melyre a katonák sorsot vetettek. Az evangélista nem mond egy szóval sem többet erről a ruháról. De tudjuk, hogy a zsidó írástudomány sze­rint a II. Móz. 31, 10 értelmében készült papi ruhák, különösen pedig a főpap díszruhája egy végtében szőtt ruhák voltak. 13 1 Ebben a főpapi ru­hában már Philo, az alexandriai hellenizált zsidóság híres írástudója, Jézus kortársa szimbólumot látott. 13 2 A főpap a Logos képmása, köntöse pedig képmása annak a ruhának, melyet a Logos a világ elemeiből ké­szít magának, s melyet III. Móz. 21, 10 értelmében szétszakíthatatlanná tesz. Ennek a spekulációnak nincs semmi nyoma a negyedik evangélista tudósításában. Azonban ilyen és hasonló képzetek késztették már a régi írásmagyarázókat arra, hogy Jézus varratlan köntösében az Egyház egy­131 Jos. ant. III. 7, 4 szerint a főpap köntöse („chitón") ..nem állott két részből, úgyhogy a vállaknál és az oldalán varrás lett volna, hanem egy darabban volt szőve hosszában. A nyakánál volt egy nyílás nem az oldalak felé, hanem hosszában, elől a melléig és hátul a hát közepéig. A nyak nyílására szegélyt varrtak, hogy a szabás nem szép voltát eltüntessék. Hasonlóan volt nyílás ott is, ahol a karokat kellett belőle ki­nyújtani." 132 Philo de spec. leg. 1, 84 szerint a főpap köntöse ,,a világ képmása és utánzata" mert amint ugyanott (1, 96) mondja, (Isten) „azt akarja, hogy a főpapon első sorban is rajta legyen a mindenség képe azért, hogy annak összefüggő szemlélete alapján méltónak mutassa a saját életét a teremtett dolgok természetéhez, azután, hogy az egész világ vele együtt szolgáljon [Istennek] a papi szolgálatokban, végül pedig főként azért, hogy a mindenséget — azt, amely a világ Atyjának szenteltetett oda és a fiút — oda­vezesse annak tiszteletére, aki azt teremtette és szülte". V. ö. S t a e r k : Die Erlöser­erwartung in den östliehen Religionen, 1938, 18 k. lap. 18. 23. •255

Next

/
Oldalképek
Tartalom