Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

Krisztus elmegy az Atyához (13 — 20. fejezet)

19, 16/b—42: Jézus megfeszítése, halála és sírbatéiele. Ekkor átvették Jézust. Ö pedig maga vivén keresztfáját, kiment az úgynevezett Koponya-helyre, amelyet héberül Golgotának hívnak. Ott megfeszítették őt s vele együtt más kettőt, egyiket egyik oldalán, másikat másik oldalán, középütt pedig Jézust. Pilátus pedig feliratot is íratott és rátette a keresztre: A názáreti Jézus, a zsidók királya. Ezt a feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert közel volt a városhoz az a hely, ahol Jézust megfeszítették. A felirat pedig héberül, latinul és görögül volt. Szóltak azért a zsidók papifejedelmei Pilátusnak: Ne írd: „a zsidók királya", hanem hogy ő mondotta: „a zsidók királya vagyok". Pilátus azonban azt válaszolta: Amit írtam, megírtam. Mikor azután a katonák megfeszítették Jézust, fogták felső ruháit és négy részre osztották, mindegyik katonának egy-egy részt, s hozzá a köntöst. A köntösön pedig nem volt varrás, felülről mindvégig egyben volt szőve. Ezért azt mondták egymásnak: Ezt ne vagdaljuk el, hanem vessünk rá sorsot, kié legyen. így teljesedett be az írás: „Megosztoztak felső ruháimon és ruházatomra sorsot vetettek. A katonák ezt művelték. Jézus keresztfája mellett ott állott anyja és anyjának nőtestvére, [továbbá] Mária, Klópás felesége és a Magdalából való Mária. Mikor Jézus látta ott állani anyját és mellette a szeretett tanítványt, ezt mondta anyjának: Asszony. ímhol a te fiad! Majd szólott a tanítványnak: Ímhol a te anyád! S a tanítvány attól az órától fogva befogadta őt házába. Ezután — Jézus tudta, hogy immár minden elvégeztetett, hogy beteljesedett az Írás, — így szólt: Szomjúhozom! Volt ott egy edény, tele ecettel. Ekkor egy ecettel teli szivacsot tettek izsópra és szájához vitték. Mikor azután Jézus elvette az ecetet, így szólt: Elvégeztetett. Majd lehajtotta fejét és kibocsátotta lelkét. Mivel péntek volt, a zsidók megkérték Pilátust, hogy töresse össze lábszárcsontjaikat és vetesse le őket [a keresztről], hogy a holttestek ne maradjanak szombatnapon a kereszten, mert az a szombat nagy [ünnep] nap volt. Ezért odamentek a katonák, s eltörték az egyiknek,, majd a másiknak is a lábszárait, akiket vele együtt feszítettek meg. De amikor Jézushoz értek s látták, hogy már halott, nem törték meg lábszárait, hanem az egyik katona dárdájával oldalába döfött és nyomban vér és víz jött ki abból. Erről pedig tanúbizonyságot tett az [a tanítvány], aki látta, s tanúbizonysága igaz. Amaz [Krisztus] pedig tudja, hogy [a tanítvány] igazat mond, hogy ti is higgyetek. Mindez azért förtént így, hogy beteljesedjék az írás: „Csontjait nem szabad megtörni.". Másutt megint így szól az Írás: „Arra tekintenek majd, akit átszegeztek." Ezután Arimatiai József, •—- aki Jézusnak tanítványa volt, de csak titokban, a zsidóktól való félelme miatt, — kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét [a keresztről]. Pilátus meg is adta az enge16/b. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. •249