Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
Krisztus elmegy az Atyához (13 — 20. fejezet)
10. 11. 12. 13. 14. 15. 16/a Ekkor azt mondta neki Pilátus: Nem felelsz nekem? Nem tudod, hogy nekem van hatalmam, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmamban van az is, hogy megfeszíttesselek? Jézus azt felelte: Nem volna semmi hatalmad rajtam, ha nem adatott volna neked felülről. Azé tehát a nagyobbik bűn, aki engem kiszolgáltatott neked. Ezért Pilátus arra igyekezett, hogy szabadon bocsáthassa őt. De a zsidók kiáltoztak s azt mondták: Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja! Aki királlyá teszi magát, az mind szembehelyezkedik a császárral. Amikor Pilátus hallotta ezt a beszédet, kivezettette Jézust, majd a bírói székbe ült a Kőpadolatnak, héberül Gabbatanak nevezett helyen. Húsvét előkészületi napja volt, mintegy hat óra. És azt mondotta a zsidóknak: íme, a ti királyotok! Ám azok így kiáltoztak: Vidd el! Vidd el! Feszítsd meg! Pilátus azt mondta nekik: A királyotokat feszíttessem meg? De a papifejedelmek azt válaszolták: Nincs királyunk, csak császárunk! Ekkor kiszolgáltatta őt nekik, hogy megfeszíttessék. Jézus perének a Pilátus előtt történt tárgyalását a szinoptikusok is elmondják (v. ö. Márk 15, 1—15; Mát. 27, 1—2. 11—26; Luk. 23, 1—5. 17—25), azonban a legrészletesebb leírást róla a negyedik evangélista adja. Jézus ügye e tárgyalásban kiszélesedik és Krisztusnak a felsőbbséggel, az állammal való találkozásává lesz, s ennyiben szimbolikus jelentőséget és értelmet kap (v. ö. 322. lap). A negyedik evangélista Jézus kihallgatását Pilátus előtt két szakaszban (18, 28—19, 7 és 19, 8—16a), ill. ezeken belül hat jelenetben rajzolja meg: 1. a zsidók átadják Jézust Pilátusnak, 18, 28—32; 2. Jézus első kihallgatása, 18, 33—38/a; 3. „Jézus vagy Barabás" 18. 38/b—40; 4. Jézus megkorbácsoltatása és kigúnyolása, 19, 1—7; 5. Jézus második kihallgatása; 6. Jézus elítéltetése, 19, 8—16/a. Jézust Kajafástól „a helytartó palotájába" 11 8 vitték. Ekkor már „reggel" volt (v. ö. Márk 15, 1): talán a kora reggeli óra, esetleg a „negyedik őrségváltás" ideje (hajnali 3—6 óra közt, v. ö. Márk 13, 35). Míg Jézust beviszik a helytartó palotájába, pontosabban nyilván az őrségre, a laktanyába, addig a zsidók maguk nem mennek be a helytartó palotájába, „hogy tisztátalanokká ne legyenek, hanem elkölthessék a húsvéti bárányt". A praetorium pogányok által lakott ház: zsidók ilyenekbe nem lépnek be, nehogy tisztátalanokká legyenek. 11 9 Az ünneH8 A helytartó a tenger melletti Caesarea-ban székelt s csak az ünnepekre szokott Jeruzsálembe menni, hogy jelenlétével őrködjék a rend és nyugalom felett. Ilyenkor a ,.királyi palotában" (Jos. bell. Jud. II, 14, 8 és 15, 5) székelt. E mellett a palota mellett volt egy „katonai tábor" (laktanya). Nyilván evvel a palotával azonos az itt, valamint Mát. 27, 27 és Márk 15, 16 által említett „praetorium", amely egyébként is a római helytartók hivatali helyiséerét jelöli meg. Jeruzsálemben ez a kőépület — az újabb kutatók többségének (pl. D a 1 m a n : Orte und Wege Jesu, 1924, 3. kiad. 355. k. lpk.) véleménye szerint — Heródes palotája volt, mely Jeruzsálemben a felső város északnyugati sarkában feküdt. A régi hagyomány azonban a praetóriumot nem itt, hanem keletre, a templomhegy alján kereste: itt épült utóbb egy, az isteni bölcseségről elnevezett templom. ne A zsidó írástudomány a Palesztinában lévő s pogányok által lakott házakra vonatkozólag úgy rendelkezett, hogy azok zsidók számára tisztátalanok, mert esetleg a pogányok a házon belül hantoltak el elvetélt koraszülötteket. Aki zsidó létére ilyen házba belépett, azt olyannak tekintették, mint aki hét napra tisztátalanná lett. V. ö. Stráck-Billerbeck, id. h. II, 838 k. lpk. •242
