Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
Krisztus elmegy az Atyához (13 — 20. fejezet)
13. 19. 20. 21. 22. 23. templomőrség elfogja Jézust, majd „megkötözve" — ez a szinoptikus tudósításhoz képest új mozzanat, — „először" Hannás elé vezeti. Csak utóbb viszik Kajafás, a hivatalban levő főpap elé (v. ö. 24. vs.), aki előtt a szinoptikus tudósítás szerint (v. ö. Márk 14, 53—65; Mát. 26, 57—68; Luk. 22, 53. 66—71) Jézus tulajdonképpeni és döntő kihallgatása lefolyt. Hannás ipa volt Kajafásnak s noha nem volt hivatalban és nem viselt tisztséget, mégis nyilván nagy befolyása volt az ügyek intézésében (v. ö. Luk. 3, 2; Csel. 4, 6). 11 2 Kajafásra, „annak az évnek a főpapjára" vonatkozólag (a kifejezéshez v. ö. 11,49 magyarázatát!) az evangélista utal arra a tanácsra, melyet Jézus ügyével kapcsolatban ő adott a szinedriumnak (v. ö. 11,49 kk.): az evangélista meggyőződése szerint nyilván ez utóbbi volt a döntő tanácskozás Jézusra vonatkozólag s emberileg eldöntötte Jézus sorsát és a zsidóság állásfoglalását, még mielőtt sikerült volna Jézust elfogni. Jézusnak a Hannás előtt történt kihallgatását az evangélista csak röviden írja le. Hannás csak Jézus tanítványaira és tanítására vonatkozólag tesz fel kérdést Jézusnak. Ügy nézi Jézus ügyét, mint egy a zsidóságban támadt vallásos irányzatnak („szektának") az ügyét s tulajdonképpen csak az érdekli, hogy vájjon mekkora is lehet Jézus tanítványainak és követőinek a száma s hogy ezek esetleg milyen különleges tanítást képviselnek majd. Jézus erre a kérdésre nem ad választ. Arra hivatkozik, hogy mindenkor „nyilvánosan", a zsinagógában és a templomban tanított, — a negyedik evangélista erre példákat is hozott, v. ö. 6, 27 kk.; 5, 14 kk.; 7, 14 kk.; 7, 37 kk.; 10, 22. Ott hallották, ill. hallhatták őt „az összes zsidók". Ezért tanítására vonatkozólag azokhoz kell fordulni, akik hallgatták és így tudják, hogy mit mondott. Jézusnak ez a válasza tárgyszerűen utal arra, hogy hol nyerhet Hannás felvilágosítást arra a kérdésre, mely őt érdekli. De egyúttal mutatja azt is, hogy a hitetlen világ nem kaphat bizonyságtételt Jézustól önmagára vagy „tanítására" vonatkozólag. Hannás és vele együtt a szinedrium tagjai már túl vannak a döntésen, így már nem hallhatják Jézus tanúbizonyságtételét. Ez a mélyebb és tulajdonképpeni oka annak, hogy Jézus visszautasítja Hannás kérdését. Tanítványairól Jézus egyáltalán hallgat: védi őket a hallgatásával. II. Móz. 22, 27 azt mondja: „Néped fejedelmét ne átkozd!" Ezt a görög fordítás (LXX) így értelmezi: „Néped fejedelmét ne szidalmazd!" (v. ö. Csel. 23, 5). Az egyik szolgálatot teljesítő szolga (vagyis a templomőrség egyik tagja) nyilván úgy érzi, hogy Jézus ezt a rendelkezést szegte meg s nem viselkedett eléggé alázatosan és tisztességtudóan. Ezért arcul üti őt. 11 3 Jézus ezt visszautasítja: ha tiszteletlenül szólott volna, akkor a szolga „tegyen tanúbizonyságot a tiszteletlenségről" (szószerinti fordítással), azaz jelentse a tiszteletlenséget a bírónak, aki majd eljár. Ha azonban nem viselkedett tiszteletlenül, hanem helyesen válaszolt, akkor ne üsse meg. Jézus evvel az igével rámutat annak a 112 Josephus (ant. XX. 9, 1) Hannást egyik „legszerencsésebb ember"-nek mondja, amennyiben ő maga is főpapi tisztet töltött be (valószínűleg Kr. u. 6—15) s utána öt fia és veje. Kajafás is betöltötték ugyanezt a tisztet. Hannás volt a szadduceusok feje, s mint ilyen éles ellentétben állott a farizeusokkal. A zsidó írástudományban különösen azt vetik szemére a „Hannás fiai"-nak, hogy a gabonából a tizedet csak a termelőáltal termelt és elhasznált gabona után követelték meg, de nem követelték az eladott, ill. kereskedői forgalomba került gabona után külön is. 113 Jos. ant. XIV. 9, 4 szerint ,,aki a szinedrium elé került, alázatosan és félénk arckifejezéssel jelent meg, mintegy szánalmat kérve, hosszú hajjal és fekete ruhába öltözve". •238
