Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

Krisztus elmegy az Atyához (13 — 20. fejezet)

KRISZTUS ELMEGY AZ ATYÁHOZ 13—20. fejezet. A 12. fejezet lezárta az evangéliumi elbeszélés első részét. Benne az evangélista azt mondotta el, hogyan ragyogott Krisztus világossága a világban s hogyan szegült ellen ennek a világosságnak a „világ", melyet az evangéliumban a hitetlen zsidóság szemléltet. A 13. fejezettől fogva az elbeszélés központi gondolata az, amit mindjárt a 13, 1 kifejez: „Jézus tudta, hogy elérkezett órája, hogy elmenjen ebből a világból az Atyához". De ez a rész is két nagyobb szakaszra oszlik: a 13—17. fejezetek mondják el az utolsó vacsora történetét és közük Jézus ú. n. „búcsúbeszédeit", valamint az ú. n. „főpapi imádságot", a 18—20. fejezetek pedig Jézus szenvedésének a történetét foglalják magukban. „AKIK BEBOGADTÁK, AZOKNAK TELJES HATALMAT ADOTT, HOGY ISTEN GYERMEKEIVÉ LEGYENEK" 13—17. fejezet. Az előző fejezetekben mindenütt arról hallunk, hogy Jézus nyilvánosan tanít és viszi véghez cselekedeteit. A most következő fejezetek azt állítják az olvasó szeme elé, hogyan tanítja Jézus tanítványait, „az övéit". A saját népe, azok, akik neki „tulajdona" (1, 11) voltak, nem fogadták be, elvetették őt. Ezért választódnak ki a nép fiaiból azok, akik őt befogadták s akik így Isten gyermekeivé, a gyülekezetté lesznek. A gyülekezet megalapítása és kiválasztása a következő fejezeteknek a tulajdonképpeni témája, — noha a gyülekezet szó az evangéliumban elő sem fordul. Az evangéliumi elbeszélés szóval ki nem fejezett előfeltétele, hogy van egyház. Így van ez már a szinoptikusoknál is. De ugyanez áll a negyedik evangéliumra is. Az elbeszélés során az evangélista ismételten utal erre, sőt tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy az egész elbeszélést végig Krisztusnak ellenfelein vett diadala és a diadalával megalapozott egyház szempontja határozza meg. Már a tanítványok elhívása is abban az ígéretben teljesedik ki, hogy „nagyobb dolgokat fognak látni", t. i. „a megnyílt eget" (1, 52). A templomtisztítás története utal a régi templom pusztulására és egy új templom megépítésére. Ez az új templom, — Krisztus testének temploma, — egyúttal szimbolikus módon utal egyházára is (2, 22). A samáriai asszonnyal folytatott beszélgetésben felrajzolódik annak a gyülekezetnek a képe, amely „Lélekben és igazságban" imádja az Istent: ez is az új gyülekezet: az Atya azokat „keresi", akik így imádják őt (4, 23—24). A nagy kenyércsoda és a •184