Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

„Arról tett bizonyságot, amit látott és hallott" (Krisztus tanúbizonyságtétele.)7—12. fejezet.

hoz vonzza" az övéit. A megváltás részesedés a Megváltó dicsőségében, részesedés abban az örök életben, melynek a Fiú az osztályrészese az Atyánál. A szakasz harmadik menete a sokaság ellenvetésével kezdődik. A sokaság megértette Jézus szavából, hogy messiási igényt támaszt, de megértette azt is, hogy az a „felemeltetés", melyet messiási sorsának mondott, halált jelent. Ez azonban ellenkezik avval a messiási reménységgel, vagy pontosabban avval a messiásról alkotott képpel, melyet a népszerű gondolkodás magának az írás alapján kiszínezett. A törvény [azaz az Írás] alapján elterjedt a hiedelem, hogy a messiás „örökké megmarad", vagyis nem lesz alávetve sem a változásnak, sem a halálnak: örökké fog élni, és az általa alapított birodalom is örökké fennál. Ez a messiási reménység nyilatkozik meg egyes ránk maradt iratokban is. Így pl. a Kr. e. 1. század második negyedéből származó Sal. zsolt. 17, 4 azt mondja: „Ur

;am, te tetted királlyá Dávidot Izráel fölött, esküvéssel tettél ígéretet magvának örök időre, hogy királyi hatalma nem fog megszűnni teelőtted". Az ugyancsak apokrif zsidó Sibylla-jóslatok is azt hirdetik: „Akkor [Isten] majd királyságot állít, föl minden időkr,e minden ember fölé, ő, aki egykor a kegyeseknek a szent törvényt adta és megígérte nekik, hogy az egész földet nekik adja" (Orac. Sib. III., 767—769). Ez a messiási reménység az Ószövetségre támaszkodik, nevezetesen olyan ígéretekre, melyek szerint Izráel örökké a neki adott országban fog lakni s Dávid lesz a fejedelem örökké (v. ö. Jer. 24, 6; Ez. 37, 25; Jóéi 3, 20). A messiási birodalom örökkévalóságát hirdeti Dán. 2, 44, s ugyanaz a reménység szólal meg Ezs. 9, 6; Zsolt. 72, 5; 110, 4 messiási értelmezésében is. Ezt a reménységet Jézus ellenfelei nem tudják összeegyeztetni avval, hogy az Ember Fiának, tehát a messiásnak „fel kell emeltetnie", isteni rendelés szerint meg kell halnia. Ezért kérdezik Jézustól: „Kicsoda ez az Ember Fia?" Miféle messiás az, akit Jézus hirdet és hogyan igazolható ez a messiási remény, vele együtt pedig Jézus messiási igénye is az Írásból? Jézus erre az ellenvetésre nem felel közvetlenül, nem száll teológiai vitába ellenfeleivel. Még egyszer megszólal követelése és igénye: Krisztus „a világ világossága" (8, 12). Ez a világosság „még egy kevés ideig" mint Isten által rendelt alkalom és lehetőség itt van „köztetek". Krisztusnak ez a jelenléte isteni kegyelem, ezért nem arra való, hogy emberi okoskodással és tanakodással, a teológiai meggondolásoknak és a vallásos kifogásoknak az ürügyével kitérjen valaki az elől a döntés elől, melyet Krisztus jelenléte tőle követel. Ezért foglalódik össze Jézus válasza abban a felszólításban: „Járjatok", azaz járjatok a világosságban, döntsetek, tegyétek meg az elhatározó és döntő lépést, „amíg még tiétek a világosság", ameddig tart az Isten által felkínált csodálatos kegyelem ideje, „hogy sötétség ne lepjen meg titeket!" Aki elmulasztja a kegyelem idejut és kitér a döntés elől, azt „meglepi", elborítja a sötétség: amikor leszáll az est, mindent elborít sötétséggel. Aki sötétben jár, nem találja meg az utat, eltéved, nem tudja hová ér, hová vezet az út. Krisztus mint a világ világossága, utat mutat és vezet, de ha az ő útmutatását megvetjük, akkor csak sötétben botorkálunk és tévútra kerülünk. Ezért olyan sürgető Krisztus hívása: „Amíg tiétek a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!" Akik az Isten által adott kegyelmi időt, a „döntő pillanatot" (1. „kairos", 7, 6) megragadja, aki hittel fordul a világosság, Krisztus felé. az „a világosság 34. 35. 36. 10* 179