Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

„Arról tett bizonyságot, amit látott és hallott" (Krisztus tanúbizonyságtétele.)7—12. fejezet.

Krisztusnak és Istennek szolgáló életben válik. Az nem lát halált soha örökké, aki , megtartja Jézus igéjét" (8, 51) Jézus „igéje" pedig kinyilatkoztatása. Ezt az igét az tartja meg, Jézus kinyilatkoztatását az fogadja el, a Krisztus által ajándékozott „világosság"-ot az sajátítja el, aki „igazságot cselekszik" s aki cselekedeteit így „Istenben cselekszi" (3, 21). így a Jézus által ajándékozott örök élet nem valami „eszme", nem valami gondolati valóság, hanem reális Istenhel való közösség. Ezt az életet Jézus nem veszi ki a fizikai halál hatálya alól. Ez azt a látszatot kelthetné, mintha a Jézus által hozott élet csak ígéret vagy éppenséggel üres, tartalom nélküli szó volna, melyet a valóság kegyetlen törvénye napról-napra meghazudtol. Azonban, hogy ez nincs így, azt éppen az mutatja, hogy a Jézus által ajándékozott életet a feltámadás határozza meg. Akiknek Jézus életet ajándékoz, azokat Isten nem hagyja a halálban, hanem kihívja őket a sírokból és a feltámasztás által hatálytalanítja rajtuk a halál törvényét. Jézusban a feltámadás nemcsak eszkatológikus reménység, mint ahogyan a zsidóság feltámadás-hite csupán reménység volt. Hogy az örök élet a feltámadás által több mint ígéret s reménység, azt János evangéliumában Jézus éppen Lázár feltámasztásán mutatja meg, de még inkább tanúsítja ezt Jézus feltámadása. A Jézus által ajándékozott élet így már a jelenben is valóság, de a feltámadásban teljesedik ki, ha a halált elnyeli az élet. Ezért aki Krisztusban hisz, „élni fog, még ha meg is hal". Akiben pedig ez az élet jut uralomra, „az soha örökké meg nem hal", arra nézve a testi halál is jelentéktelenné válik, mert soha sem választhatja el őt Krisztustól. Jézus Mártától azt kérdezi, hogy hiszi-e ezt. Márta felelete vallástétel Jézus messiási méltósága mellett: az élet és a feltámadás, melyet Jézus ajándékul ad, teljesen őhozzá van kötve, ezért csak az nyerheti el, aki benne hisz. Sőt, az élet ajándékát is az nyeri el, aki Jézusban és pedig Jézusban a Krisztusban, az Isten Fiában hisz. Ö az, aki „eljön a világra", azaz akinek isteni küldetése van, hogy az élet ajándékát hozza azoknak, akik hisznek őbenne. A 28. verssel kezdődik az elbeszélés utolsó szakasza, mely magát a csodát mondja el. Márta titkon, azaz úgy, hogy a Jeruzsálemből jött zsidók ne tudják, közli Máriával Jézus érkezését, mire Mária Jézushoz siet, aki még ott volt, ahova Márta eléje ment. Mária ugyanavval a mondattal köszönti Jézust, mint nővére. Jézus, „lelke mélyéig felindul és igen megrendül", amikor meglátja a síró Máriát s az ugyancsak síró zsidókat, akik utána mentek Máriának. A „felindulás és megrendülés" nem a lelki meghatottság érzése Jézusnál s nem onnét származik, hogy Jézust Mária fájdalmának a láttára elfogja az emberi gyengeség érzése. Inkább arról van szó, hogy Jézust valami haragos felindulás fogja el: az evangélista nem jelzi, hogy miért s a magyarázók sok mindenféle találgatással próbálták megmagyarázni ezt a nehezen érthető mondatot. Vájjon Jézust azért fogja-e el az indulat, mivel látja Máriánál az emberi tanácstalanságot és reménytelenséget? Vagy azért indul fel, mivel elfogja a harag a halál pusztító hatalmának a láttán? Nem tudjuk. Ezekre a kérdésekre az evangélista nem ad feleletet. Annyi azonban világos: Jézus is eltelik részvéttel és fáj dalommal: Jézus is könnyezik. A következő versek mondják el a tulajdonképpeni csodatettet. Az evangélista leírja, hogy Lázár sziklába vájt üregbe (barlangba) volt eltemetve s hogy a sír, száját kő takarta. Jeruzsálem környékén gyakoriak voltak az ilyesféle sírok, utóbb Jézus testét is ilyenbe fektették. Jézus 26. 27. 28-35. 38. 39. •165