Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
Az Ige testté lett (1,1-18)
A PROLÓGUS 1, 1—18: Az Ige testté lett. Kezdetben volt az Ige s az Ige az Istennél volt s az Ige Isten volt. Ez volt kezdetben Istennél. Minden általa jött létre, nála nélkül pedig nem jött létre semmi sem, ami létrejött. Benne élet volt s az élet volt az emberek világossága. A világosság pedig fénylik a sötétségben, de a sötétség nem fogadta be azt. Eljött egy ember, Isten küldötte, neve János: ez tanúbizonyságtétel végett jött, hogy tanúbizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, hanem [csak azért jött], hogy tanúbizonyságot tegyen a világosságról. [Amaz] volt az igazi világosság, az világosít meg minden a világra született embert. A világban volt s a világ általa jött létre, de a világ nem ismerte meg őt. Tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be őt. Pedig akik befogadták, kik hisznek az ő nevében, azoknak teljes hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek, azoknak, akik nem vérből, nem testi indulatból, nem is férfiúi akaratból, hanem Istentől születtek. És az Ige testté lett és lakozott mi közöttünk és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. János róla tett tanúbizonyságot és [prófétai szóval] kiáltotta mondván: Ez volt az, akiről mondottam: aki utánam jön, elém került, mivel előbb volt nálamnál. Mindnyájan az ő bőségéből merítettünk és pedig kegyelmet, egyre csak kegyelmet. Mert a törvény Mózes közvetítésével adatott, a kegyelem és az igazság JÉZUS KRISZTUS által lett. Istent nem látta soha senki: az Egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, Ő nyilatkoztatta ki. Csodálatos mélységű, titokzatos, kimeríthetetlen tartalmú, sokat vitatott előszó (megszokott idegen szóval: a prológus) vezeti be János evangéliumát. De a prológus sokkal több, mint szokásos előszó, melyben a szerző egyet-mást előrebocsát művére vonatkozólag, legtöbbször olyasmit, ami nem is függ össze szervesen műve tartalmával. Az evangélista a prológusban az evangélium végső summáját foglalja össze, de nem úgy, hogy mintegy a megírandó evangélium tartalmi összefoglalását adná, hanem úgy, hogy azokra a végső előfeltételekre mutat rá, melyekben Isten üdvösségszerző cselekedete gyökerezik és a Krisztus által hozott kinyilatkoztatásnak, a benne nyert kegyelemnek a gazdagságát tárja fel. A prológus mindenek előtt költői formájával, finom művészettel 1,1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 2 A testié lett Ige 17