Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)
„Arról tett bizonyságot, amit látott és hallott" (Krisztus tanúbizonyságtétele.)7—12. fejezet.
azaz mivel mint az Atya küldötte véghez viszi a bűn és halál legyőzésének isteni művét. Ezt a „művet", „cselekedetet" viszi véghez Jézus. : Ez éppen sajátlagos küldetésében gyökerező műve. Ha nem vinné véghez, akkor jogosan tagadnák meg ellenfelei vele szemben a hitet. Mivel azonban véghez viszi, azért Jézus joggal kívánhatja, hogy higgyenek az isteni cselekedetnek. E cselekedtből pedig meg kell ismerniök, hogy az Atya és a Fiú teljes, elválaszthatatlan egységben vannak, vagy ahogyan itt olvassuk: az Atya a Fiúban és a Fiú az Atyában van. Atya és Fiú nem különíthetők el egymástól s ez más szóval azt jelenti: az Atya a Fiú által, és pedig csak a Fiú által cselekszik, teremt és nyilatkoztatja ki magát és viszi véghez a megváltás művét, viszont az Atyához is csak a Fiú által közeledhetünk: nincs más Isten, csak a Jézus Krisztus Atyja. Senki sem találhatja meg az Istent, és pedig a valóságos, az igazi és élő Istent, hanem csak akkor, ha Jézus kinyüatkoztatásában ismeri őt meg: „Aki engem lát, látja azt, aki engem küldött," t. i. az Atyát — mondja Jézus (12, 45; v. ö. 14, 9). Az evangélista a vitabeszédet annak megállapításával zárja le, hogy ; ezek után a nép vezetői ismét el akarták fogni Jézust, de ő kisiklott a kezük közül, eltávozott a körükből a nélkül, hogy el tudták volna őt fogni. Jézus fölött ellenségeinek nincs hatalma. Nem tudnak ellene semmit sem tenni, ő pedig akkor adja magát a kezükbe, akkor szolgáltatja ki magát nekik, amikor elérkezik az „órája", és mint a jó pásztor adja életét az övéiért. 10, 40—11, 44: Lázár feltámasztása. Jézusnak a harca népéért az evangélista elbeszélése szerint Lázár feltámasztásában éri el csúcspontját. Ez a történet állítja elénk egyúttal Jézus tanúbizonyságtételének is a summáját abban az igében, hogy ő a „feltámadás és az élet" (11, 25.—26). Lázár feltámasztása pedig egyúttal azt is jelenti, hogy Jézusnak ez a tanúbizonyságtétele nem üres szó, hanem eleven élet, a halált valósággal is meggyőző igazság. Lázár feltámasztása így mintegy szimbólummá válik, melyben mint csodálatos csiszolású drágakőben felragyog Jézus kinyilatkoztatásának a gazdag ajándéka. De ez a történet az evangélista elbeszélése szerint egyúttal fordulóponttá is válik Jézus élettörténetében: ez az esemény adja meg mintegy a döntő lökést Jézus ellenfeleinek, hogy elhatározzák magukat a Jézus elleni cselekvésre. 10, 40—42 rövid előkészítésül, illetve bevezetésül szolgál az elbeszéléshez, 11, 1—16 az elbeszélés első része, mely Lázár betegségéről, haláláról és Jézus útnak indulásáról szól, 11, 17—44 az elbeszélés tulajdonképeni főrésze: a csoda. Ez ismét két szakaszra tagolódik: 11, 17—27, Jézus a „feltámadás és élet", 11, 28—44 pedig Jézus az élet fejedelme. Azután ismét eltávozott a Jordánon túl arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt. És sokan mentek oda hozzá és • mondták: János ugyan nem tett semmi jelet, de mégis igaz volt mindaz, amit őfelőle János mondott. És sokan hittek ott őbenne. Ez a rövid helyzetrajz arról értesít, hogy Jézus a jeruzsálemi templomszentelés után visszavonult arra a vidékre, ahol Keresztelő János „először" keresztelt. Ez a vidék 1, 28 szerint a Jordánon túl fekvő 37-38, 39. 40. 41. 42. 40. •159