Karner Károly: A testté lett Ige. János evangéliuma (Budapest, 1950)

„Arról tett bizonyságot, amit látott és hallott" (Krisztus tanúbizonyságtétele.)7—12. fejezet.

Olajfák hegyére ment: Luk. 21, 37-ből tudjuk, hogy Jézus a keresztrefeszítését megelőző héten nappal a templomban tanított, éjszakára azonban az Olajfák hegyére ment. Ez a megjegyzés tehát azt mutatja, hogy olyan elbeszéléssel van dolgunk, mely nyilván Jézus utolsó jeruzsálemi tartózkodása idején, a halálát megelőző héten játszódik. Ekkor tanít Jézus a templomban s vezetnek eléje egy házasságtörésnél tetten ért asszonyt. Lehet, hogy az asszonyt éppen a szinedrium elé vitték, ez t. i. a rabbinisztikus hagyomány szerint ugyancsak a templomhegyen, a Nikánor-kapu közelében ülésezett. Az ,,írástúdók és farizeusok" az asszonyt Jézus elé hozzák annak a hangsúlyozásával, hogy „az ilyeneket Mózes törvénye értelmében meg kell kövezni". III. Móz. 20, 10 és V. M.óz. 22, 22 szerint a házasságtörő asszonyt halállal kell büntetni. Mivel pedig a törvény nem rendelkezik arról, hogy az elítélteken hogyan kell végrehajtani a büntetést, azért az írástudók szerint a házasságtörőket meg kellett fojtani. V. Móz. 22, 23—24 szerint viszont a jegyben járó leányra megkövezés vár, ha paráznaságon érik. Lehet tehát, hogy itt ilyen esetről van szó. Az elbeszélés szerint az írástudók és farizeusok azért viszik az asszonyt Jézus elé, hogy „őt megkísértsék és így vádat emelhessenek ellene". Jézus ellenfelei nyilván ¡arra számítanak, hogy ha Jézus enyhén ítél vagy nem ítéli el az asszonyt, akkor vádat emelhetnek ellene a törvény megsértése, ill. semmibe vevése miatt. Viszont, ha elítéli az asszonyt, akkor ellentétbe kerül máskor tanúsított magatartásával. Jézus azonban nem esik bele a csapdába: „lehajolva ujjával ír a földre". A magyarázók képzeletét régóta izgatta, hogy vájjon mit is írt Jézus. A 8. versben már egy régi kézirat úgy értelmezi ezt, hogy Jézus leírta a porba'„közülük kinekkinek a bűneit". De ez nyilván a képzelet játéka. Jézus azzal, hogy lehajol, azt jelzi, hogy nem kíván bíróvá lenni ebben az ügyben s nem kíván sem vitába, sem tárgyalásba bocsátkozni ellenfeleivel. Csak amikor állhatatosan megismétlik kérdésüket, egyenesedik fel Jézus és mondja: „Aki bűn nélkül való közületek, az dobjon rá először követ". Ebből a válaszból két mozzanatot kell kiemelni. Egyfelől Jézus a „bűn nélkül valók"-ra utal. Ezen nem olyanokat kell érteni, akik általában bűntelenek, hanem olyanokat, akik éppen abban a vonatkozásban, amelyről itt szó van, tehát a házasságtörés és paráznaság tekintetében bűntelenek, v. ö. Mát. 5, 28. Ezzel Jézus kimélyíti a 6. parancsolat értelmezését, éppen úgy, mint a Hegyi Beszédben. Másfelől pedig Jézus magáévá teszi és igenli a törvényt, amellyel a házasságtörőket kárhoztatja. De ugyanakkor, amikor elismeri az asszony bűnét és igazat ad a törvénynek és a törvény értelmében kiérdemelt büntetésnek, megtagadja ellenfeleitől a jogosultságot, hogy az ítéletet végrehajtsák. A vádlókból vádlottak lesznek és a házasságtörő asszonnyal együtt kerülnek Isten ítélőszéke elé. Ezt nem bírják elviselni a vádlók és egymás után elsompolyognak: mindannyian félnek attól, hogy a törvény ítélőszéke elé kerülnek. Inkább nem ítélnek. Jézus pedig isteni hatalmának erejével gyakorol megbocsár ' tást. De nem úgy, hogy szabad utat enged a bűnnek, vagy tehetetlenné válik vele szemben. Megbocsátása válik a megtérés igéjének a legerősebb indítékává: „Eredj el, mostantól fogva többé ne vétkezzél!" A házasságtörő asszonyról szóló történet ily módon méltán sorakozik más, némileg hasonló evangéliumi elbeszélések mellé. Mesteri módon mutatja, hogyan siklik ki Jézus ellenfeleinek a hálójából. De tanúsítja azt is, hogy Jézus megbocsátásra kész szeretete nem az erkölcsi gyenge2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 11. •127